Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!
Rendkívül szerencsésnek tartom magam. Az elmúlt egy éven belül kétszer jutottam el Indiába és lehettem Gurudév közvetlen közelségében. Én azt hiszem, hogy ez nagyrészt Krisna kegye Gurudév közvetítésével. Ehhez meg kellet vágynom, hogy kijussak és ott lehessek a Vjasa Puja-n. Belül magamban megfogalmaztam, hogy ezt szeretném és vágyom, hogy megadasson a lehetőség. Konkrétan pénz. Mert ugye, habár magas szellemi célokra törekszünk, ahhoz, hogy Gurudévhez elutazhassak anyagiakkal is kell foglalkozni.
Kb. egy évvel ezelőtt az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy Govinda Maharaj 80. Vjasa Pujajára ki szeretnék menni, hogy ott hódolatomat ajánlhassam, megmerítkezhessem lelki családunk forrásánál áradó energiákban és képességeim szerint valamiféle szolgálatot végezhessek ott. Ez a gondolat nem múlt el, hanem a vágy fokozatosan erősödött. Ekkor még el sem tudtam képzelni, hogy miből, hogyan tudnék megvenni egy repülőjegyet Indiába. És ott van még a többi kapcsolódó költség is. Kicsit dilemmáztam ezen, majd eldöntöttem, ha valamilyen módon plusz „pénz áll a házhoz”, amiből ezt megtehetem, akkor megyek! Ezt megfogalmaztam magamban az oltár előtt 1x 2x, majd elengedtem a dolgot. Októberben a cégemtől külföldi kiküldetésre küldtek 2 hétre. No ez plusz pénzt jelent, ebből kb. kifutja egy Indiai út – gondoltam. És nagyjából így is van. Node az elme sem rest. Ha már itt van ez a pénz, minek elkölteni?! Meg ha most ezt elköltöd, akkor miből fizeted majd a január eleji számlákat?! Kiürül a kassza! Hmmm,… Mintha Krisna meghallotta volna ezt a gondolkodást…. /Lehet, hogy tényleg meghallotta!?! / Nosza elküldtek még 2 hétre külföldre. Mintha azt mondaná: „Tessék. megduplázom neked. Ha ez sem elég, így is kifogásokat keresel, akkor nem is akarod igazán.” Persze átláttam a szitán! Gyorsan meg is vettem a jegyet. December elejére oda, és Karácsony másnapjára vissza. Nagyon gyorsan telt el az a pár hét. Kerítést festhettem Nabadvipban, Gurudév verandáját porszívózhattam Kalkuttában, sok hittársunkkal találkozhattam és beszélgettem. És végül Vrindavan, Govardhan. Sajnos nem tudom visszaadni az élmények legfontosabb részét, a lelki töltést, a hangulatot. Ott lenni a lelkes tanítványok közt együtt eksztázisban Kirtanozni Gurudév (képe) előtt a Vyasa Puján, barangolni Krsna és Radharani kedvteléseinek helyszínein, Templomokban Vrindavanban, majd a Govardan Parikram. Hogy milyen az, hajnalban a Templomunk tetején Japázni, ezernyi Árati mindenfelől áradó hangjától vibráló levegőt szívva be, miközben kel fel a nap. Vagy a Radha Damodar Templomban Jiva Gosvami, Rupa Gosvami és Krisnadasa Kaviraja Gosvami Samadhijai. Srila Pabhupad Swami Maharaj dolgozószobája.
Nagyon NAGYON szerettem volna eljutni Puriba is. Haridas Thakura Samdhija olyan mély emlékeket hagyott bennem mikor először ott jártam, hogy mindenképp vágytam vissza oda. Azonban az idő korlátozott volt számomra. A vágy megmaradt. Sőt erősödött. Mikor beláttam, hogy ezen az utamon ez már nem valósulhat meg, gondolkodtam. Mikor hogyan?!?! Hát,... talán nyárra a Ratha Yatra idején. Mert az is megfogott. Először csupán gondolatban. Jó lenne ott lenni, mikor az Úr Jagannath örök társai, Subhadra és Baladév és milliós tömeg kíséretében végigmennek szekerükkel Puri főutcáján. De honnan lesz nekem fél éven belül megint egy Indiai útra pénzem!? Hát valahogy Krisna kegye oly nagy volt irányomban, eme egyszerű elesett emberke irányában, hogy még ezt is megadta.
Mivel nem tudom visszaadni az élményt, mindenkinek azt kívánom, élje meg! Vágyjátok meg szívből, őszintén! Meg fog érkezni! Legyetek résen, vegyétek észre a lehetőséget, mikor megadatik és éljetek vele!
Tiszteletteljes hódolattal Srí Gurunak, a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek:
Tapas Krsna Das
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése