Bhagavad-Gita: Tizenharmadik Fejezet: Az eleve uralkodó és az eleve uralt

(1.) Arjuna szólt: Ó Kesava, szeretném megismerni az eleve uraltat, az eleve uralkodót, a tettek mezejét, e mezõ ismerõjét, a tudást és a megismerhetõt.

(2.) A Legfelsõbb Úr szólt: Arjuna, ezt a (durva- és  finom-fizikai, hús-vér és mentális) testet ksetraként, azaz a tettek mezejeként ismerik. Az élõ tudatosságot (a lelket), aki tapasztalja a testi létezést, ksetra-jnaként, a tettek mezeje ismerõjeként írják le az igazság látnokai.

(3.) Ó Bharata, a tettek minden mezejének ismerõjeként (a minden élõlény szívében elhelyezkedõ Felsõlélekként) ismerj engem. A tettek mezejérõl és a mezõ ismerõjérõl (azaz az anyagi világról, lélekrõl és Felsõlélekrõl) szóló, alapvetõ és nélkülözhetetlen tudást tekintem Én a valódi tudásnak.

(4.) Halld most Tõlem röviden a tettek mezejének természetét, átalakulásait és létrejöttének módját. Hallj továbbá a mezõ ismerõjének általános megjelenési formájáról és képességeirõl.

(5.) A szentek, a különféle védikus aforizmák, valamint hibátlan logikája és megcáfolhatatlan bizonyítékai révén a Vedanta-sutra temérdek módon magyarázza el a tettek mezejét és annak ismerõjét.

(6 - 7.) Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem közege, a megnyilvánulatlan anyagi természet, az öt érzékszerv, az öt cselekvõ szerv, a bensõ érzék (elme), az öt érzéktárgy, a vágy, a gyûlölet, a boldogság, a boldogtalanság, a test, az elme érzékelõ képessége, az állhatatosság és a hatféle átalakulás, ezeket röviden ksetrának, a tettek mezejének nevezik.

(8 - 12.) Alázatosság, büszkeség és erõszaknélküliség, béketûrés, becsületesség, a guru szolgálata, tisztaság, állhatatosság, önuralom, az érzéki gyönyöröktõl való mentesség, az egoizmus leküzdése, az anyagi világ szenvedéssel teli hiányosságainak (születés, halál, öregkori kiszolgáltatottság, betegség) tárgyilagos szemlélése, a feleség, a gyermekek és az otthon iránti rajongástól való mentesség, nem elmerülés mások boldogságában vagy boldogtalanságában, az elme kiegyensúlyozottságának állandó megõrzése a kívánatos és a nemkívánatos dolgok közepette, feltétel nélküli és vegyítetlen odaadás Irántam, a magány kedvelése, közömbösség a világi társadalom iránt, az önvalóról szóló tudás örökkévalóságának megértése, és az isteni tudás végcéljának megvalósítása, – mindezeket valódi tudásnak tekintem, és mindent, ami tõlük különbözik, tudatlanságnak.

(13.) Most elmagyarázom a jneyát, a megismerhetõt, melyet megismervén az önvaló bensõ gyönyörének ambróziás íze megtapasztalható. Kezdet nélküli és örökkévaló, neve Brahman, s Nekem alárendelt, de megfoghatatlan az ok és az okozat világi síkján.

(14.) E legfelsõbb alapelv jelen van minden irányban, és (Felsõlélekként) áthat mindent kezeivel, lábaival, szemeivel, fejeivel, arcaival és füleivel.

(15.) Habár ama legfelsõbb alapelv világítja meg az érzékeket és azok érzéktárgyait, mégis mentes az anyagi érzékszervektõl. Noha mindenen kívül tartózkodik, mindent átható Visnu formájában ò a fenntartója minden létezõnek, és bár felette áll az anyagi természet három kötõerejének, mégis szolgálható azon természeten keresztül.

(16.) Jelen van minden élõlényben épp úgy, mint rajtuk kívül is, a legfelsõbb lételv az összes mozgó és mozdulatlan élõlény számára. Határtalan kifinomultsága miatt felfoghatatlan az anyagi tudomány módszerével, így messze-távol marad az ostobáktól, de bizalmas közelségben tartózkodik minden hívéhez.

(17.) Egyszerre egy és oszthatatlan, miközben felosztottnek tûnik a különbözõ élõlényekben. Noha önálló személyiségként jelen van minden egyes lélek mellett, ò az egyedülálló, oszthatatlan, mindenütt jelenlévõ, önmagában teljes Legfelsõbb Úr. Narayana formájában ò minden élõlény fenntartója, teremtõje és elpusztítója.

(18.) ò minden ragyogó égitest megvilágítója, túl van az anyagi sötétségen, és megnyilvánulatlan. ò maga a tudás és aki a tudás mûvelésével megismerhetõ, a mindenki szívében jelen lévõ Felsõlélek, a Paramatma.

(19.) Ily módon tömören elmagyaráztam a tettek mezejét, a tudást és a megismerendõt (a ksetrát, a jnanát és a jneyát). Ezen igazságokat alaposan megértve (mentesen az önzõ célok minden árnyalatától) híveim elérik a bhavamaya-bhajanát, az Irántam érzett szívbõl jövõ, szeretõ odaadást.

(20.) Feltétlenül tudnod kell, hogy az anyagi természet és a lélek egyaránt kezdet nélküli, továbbá, hogy a testi, érzéki, elmebéli, értelmi vagy egoisztikus átalakulások és az anyagi minõségek átalakulásai, mind-mind az anyagi természetbõl születnek meg.

(21.) Az anyagi természet érzékeket uraló erõként felelõs a tettek keletkezési okáért, s az anyagi test formájában azok visszahatásaiért, míg saját elért boldogságáért vagy boldogtalanságáért maga a feltételekhez kötött lélek felelõs.

(22.) Csupán az anyagi természet (prakrti) bûvkörébõl fakad a megbabonázott élõlény (purusa) különféle anyagi öröme és bánata. Az anyagi minõségekbe (gunákba) való belegabalyodása az egyetlen oka a magasabb vagy alacsonyabb fajok méhében történõ ismétlõdõ születésének.

(23.) Ugyanebben a testben, a lelken kívül a Legfelsõbb Személy (Parama Purusa) is jelen van, mint a lélek bensõséges tanúja, jóváhagyója, támogatója, védelmezõje és Ura, akit Felsõlélekként (Paramatmaként) ismernek.

(24.) Aki ily módon megérti az anyagi természetrõl, az eleve uralt lélekrõl és az eleve uralkodó Felsõlélekrõl szóló igazságokat, az függetleneül aktuális evilági helyzetétõl, nem születik meg újra.

(25 - 26.) Tökéletes és tiszta isteni megvalósításuknak köszönhetõen néhányan közvetlenül érzékelik a szívükben lakozó Felsõlelket, mások az anyag és a lélek megkülönböztetése, a meditáció vagy az önzetlen cselekvés yoga-ösvénye révén. Akik viszont nem ismerik ezen módszereket, miután hallással útmutatáshoz jutottak egy hiteles szaktekintélytõl, megkezdik a Felsõlélek imádatát, hiszen a hallás révén elmélyült hitük által bizton felülemelkednek a szenvedések halállakta világán.

(27.) Ó Arjuna, Bharaták legjobbja, tudd meg, hogy a világ minden mozgó vagy mozdulatlan szülötte a tettek mezeje és a mezõ ismerõjének összekapcsolódásából születik meg.

(28.) Aki (Felsõlélekként) minden élõlényben egyformán jelenlévõnek látja a Legfelsõbb Urat, és meglátja az Úr örökkévaló természetét az elpusztíthatóban, az valóban lát.

(29.) Aki ily módon mindenben egyformán érzékeli a pártatlan és teljes mindenható Uralkodót, az elméje által nem alacsonyodik le a bûnök szintjére, és így tovább halad a legvégsõ cél felé.

(30.) Aki látja, hogy minden tettet (az anyagi testté, érzékekké, elmévé átalakult) anyagi természet hajt végre, az ténylegesen meglátja saját magát, a tiszta lelket, mint a nem-cselekvõt, aki nem rendelkezik anyagi természettel.

(31.) Amikor a valóban látó bölcs megérti, hogy a különféle létformák közti különbségek csak az anyagi természeten belül jelentkeznek, és hogy (az univerzális teremtés kezdetén) mindannyian egyazon természetbõl terjedtek ki, akkor megtapasztalja a Brahman megvalósítást, egyenlõen szemlélve a tettek mezejének összes ismerõjét.

(32.) Ó Arjuna, mivel a Felsõlélek transzcendentális természete kezdet nélküli, anyagon túli és teljesen tökéletes, ezért noha (a lélekkel együtt) a testben helyezkedik el, mégis mentes a cselekvéstõl és (a feltételekhez kötött lélekkel ellentétben) a tettek mezeje természetének minden befolyásától.

(33.) Ahogyan a mindenütt jelenlévõ éter kifinomult természetének köszönhetõen nem keveredik semmivel, úgy az egész testet átható lélek sem vegyül a test természetével.

(34.) Ó Bharata, ahogy az egyetlen Nap önmagában képes beragyogni az egész bolygórendszert, úgy ragyogja be a tettek mezejének ismerõje, a Felsõlélek a világegyetemet (a benne lévõ lelkekkel együtt), és ugyanúgy világítja meg a tettek mezejének másik ismerõje, a lélek az egész testet a tudat sugaraival.

(35.) Akik a tudás szemével látják a különbséget a tettek mezeje, s annak két ismerõje között, és ennek köszönhetõen ismerik a lélek anyagból való felszabadulásának ösvényét, azok elérik a lelki környezetet.