Bhagavad-Gita: Hetedik Fejezet: A Legfelsõbb megértése relatív és abszolút síkon

(1.) Az Úr szólt: Ó Partha, halld most tõlem, hogyan lehetséges a Nekem, a Legfeslõbb Úrnak egyedül elkötelezett szíveddel feladni minden, önös törekvésen és tudáson alapuló, nem odaadó cselekvést, majd egyedül Bennem oltalomra lelve, a velem való társulást fokozatosan elérve, teljességgel megismerni Engem, szent hajlékomat, pompámat és társaimat.

(2.) Most isteni édességem ízével fûszerezve, részletesen elmagyarázom neked a fenséges tulajdonságaimról, pompámról és gazdagságomról szóló bölcsességet. Miután megismerted õket, eme gyönyörû, örömteli és gyõzedelmes ösvényen járva, nem marad számodra semmi amit tudnod kellene.

(3.) A lelkek megszámlálhatatlan tömegének csekély hányada éri el az emberi létformát; a sok ezer ember közül csak néhány törekszik az Egyéni és a Felsõlélek felismerésére, de a sok ezer, lelket és Felsõlelket látó közül is, csak néhány jut el az igazi átéléshez Rólam, Syamasundaráról.

(4.) Megtévesztõ energiám nyolc részre oszlik e világban: föld, víz, tûz, levegõ, éter, elme, értelem és hamis ego.

(5.) Ó Hatalmas hõs, a külsõ energiaként ismert világi természet alacsonyabb rendû, mint a tõle teljesen különbözõ természetû határenergiám, amely magába foglalja az élõlényeket. Ez a felsõbb rendû tudatos energia, az érzékek kielégítésébõl származó kihasználás tárgyaként fogadja el az anyagvilágot, minden élõlény saját gyümölcsözõ tetteinek és azok visszahatásainak közvetítõ közegén keresztül. A lelki világ belsõ energiámból származik, az anyagi világ pedig külsõ energiámból. Az élõlényeket alkotó energiámat, közbülsõ alkalmazkodó képességük miatt, határenergiaként ismerik, hiszen dönthetnek: a világi síkon tartózkodnak vagy az istenin.

(6.) Tudd, hogy minden faj, legyen az mozgó vagy mozdulatlan, ezen két alapvetõ természetbõl jött létre, mint a tettek mezeje és a mezõ ismerõje. Egyedül Én vagyok az egész világmindenséget megteremtõ és megsemmisítõ végsõ ok.

(7.) Ó gazdagság meghódítója, Nálam nincs magasabb rendû igazság. Mint felfûzött gyöngysor a fonálon, úgy függ Tõlem ez az egész teremtés.

(8.) Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fenséges ragyogása, az om a Vedákban (mint azok õseredeti hangrezgése), a hang az éterben és a férfierõ minden férfiban.

(9.) Én vagyok a föld tiszta illata, a tûz ragyogása és heve, minden élõlény éltetõ ereje valamint a kettõségeket legyõzni képes erõ a vezeklõkben.

(10.) Ó Prtha fia, Én vagyok minden létforma eredeti, örök oka, az értelmesek értelme, a hõsök bátorsága.

(11.) Ó Bharaták legkiválóbbja, Én vagyok az erõsek ereje, mely önzõ vágytól és világi szenvedélytõl mentes, valamint a vallás elveivel összhangban lévõ nemi egyesülés.

(12.) Minden létezõ, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság minõségében, egyedül Belõlem született. Tudd, hogy Én nem vagyok bennük, viszont õk, mivel Nekem alárendeltek, Bennem léteznek.

(13.) Az élõlények világát teljesen megtéveszti az anyagi természet három kötõereje. Ezért senki sem képes megismerni Engem, a Legfelsõbb Urat, aki felette állok az egész teremtésnek, akit nem érintenek ezek a kötõerõk, és aki változatlan.

(14.) E háromrétû (jóság, szenvedély, tudatlanság) természetfeletti, illuzórikus energiám gyakorlatilag leküzdhetetlen. Ám, akik teljesen meghódolnak Én elõttem, azok minden kétséget kizáróan túllépnek e rettentõ káprázaton.

(15.) A gonosztevõk következõ négy fajtája nem hódol meg Elõttem: (1) a tetteik gyümölcseiért dolgozók, akik épp olyanok, mint az igavonó állatok; (2) az elesett lelkek, akik magukhoz ölelik a legfelsõbb ösvényt, az odaadást, de késõbb elutasítják, mert hiányosnak vagy értéktelennek tekintik; (3) azok, akiknek filozófiai ismereteik ellenére a megtévesztõ energia (maya) megsemmisítette tudásukat, és akik úgy gondolják, hogy kizárólag az Úr Narayana formája imádható, míg az Úr Krsna, az Úr Rama és más hiteles formák pusztán emberiek; (4) és azok, akik a démonok természetével rendelkeznek, a személytelen egységben hívõk, akik téves és istentelen okoskodásaik nyilaival szaggatják szét személyes formámat, és akik épp olyanok, mint Jarasandha démon és társai.

(16.) Arjuna, Bharaták legkiválóbbja, az emberek négy fajtája imád Engem: (1) a szenvedõ, (2) a tudás után kutató kiváncsi, (3) a világi vagy túlvilági élvezetek hajszolója, (4) és a lélek tiszta szívû látója. Miután elegendõ odaadó érdemet (sukrti) gyûjtöttek össze, elkezdik odaadó szolgálatomat.

(17.) E négy féle hívõ közül a megvilágosodott lélek, aki kizárólag az Én hívem és akinek tudata teljességgel Bennem merül el, a legkiválóbb mind közül. Mivel Én, Syamasundara alakomban különösen kedves vagyok az ilyen bölcs számára, õ is nagyon kedves Nekem.

(18.) Mivel szívük megszabadult az érzéki gyönyörökhöz való beteges ragaszkodás visszataszító önzésétõl, õk mindannyian kétségtelenül kedvesek Számomra. Viszont a tiszta szívû szent, isteni önmegvalósításából adódóan Tõlem elválaszthatatlanná válik, és ezért különösen kedves a Számomra. Ez kétségtelen véleményem, mivel õ, szívét Nekem ajánlva megbizonyosodott arról, hogy Én, Syamasundara vagyok az élet legfõbb célja.

(19.) Sok-sok születés után az igaz tudást elsajátított ember (elérve egy tiszta bhakta társaságát) végül megérti, hogy a mozgó és mozdulatlan élõlények egész világmindensége egyedül Vasudeva természetébõl van, minthogy mindannyian Neki alárendeltek. Felfogván ezt, átadja magát Nekem. Tudd meg, az ilyen nagy lélek bizony ritka.

(20.) Akiknek józan értelmét megtévesztették a kihasználásra és lemondásra irányuló vágyak vagy alattomos törekvések, azok nem Engem, hanem a Nap-isten vezette félisteneket imádják, s ösztöneik rabszolgájaként betartják a megfelelõ böjt és más tantételek szigorú szabályait, elõírásait.

(21.) Bármelyik félistent akarja is a sajátságos hívõ hittel imádni, Én mint a szívében lakozó Felsõlélek, megszilárdítom hitét választott istenségében.

(22.) Az ilyen hívõ az Általam ráruházott szilárd hitével imádja a félisten kegyszobrát, és megkap tõle minden vágyott dolgot. Ez kizárólag az Én jóváhagyásommal történik, hiszen Felsõlélekként jelen vagyok a félisten szívében is.

(23.) De a különféle félisteneket imádó, szûklátókörû haszonlesõk által elnyert gyümölcs múlandó. òk imádott istenségeiket érik el, az Én híveim viszont Engem nyernek el.

(24.) Örök, mindent felülmúló természetem, alakom, tulajdonságaim, cselekedeteim, kedvteléseim és a hozzájuk kapcsolódó környezet, mind transzcendentális az illúzióhoz képest. Ennek ellenére az értelmüktõl megfosztottak képtelenek megismerni ezt a valóságot, és ekképp gondolkodnak Rólam: „Ó, a világi síkon túl létezõ, forma nélküli, személytelen Brahman mostanában fogadott el egy születést egy illuzórikus formában, Vasudeva börtöncellájában.”

(25.) Édes akaratomból a bensõ káprázat (yoga-maya) révén elrejtõzve maradok, és nem fedem fel Magam bárki elõtt. Ennek köszönhetõen ezek az ostobák sohasem ismerhetnek meg Engem igazán, mint Vasudeva fiát, aki független a világi születéstõl, és örökké létezik személyes isteni Syamasundara formámban, melynek gyönyörû vonásai a feketés esõfelhõhöz hasonlatosak.

(26.) Ó Arjuna, egyedül Én ismerek mindent és mindenkit, a múltban, a jelenben és a jövõben. Ám amiatt, hogy minden élõlény érzékelését, - vagy külsõ, megtévesztõ energiám vagy belsõ, édes akaratom által irányított energiám - befedi, nincs senki, akár a földi világ embere, akár e földin túli világ lénye, aki képes lenne megismerni Engem igaz valómban.

(27.) Ó Arjuna, ellenség fenyítõje, a világmindenség teremtésének kezdetén az élet minden formáját beborítja a boldogság és boldogtalanság kettõsségén alapuló tudatlanság, melynek szülõje az érzékek érzéktárgyakkal való kapcsolatából eredõ vágy és irtózat.

(28.) Ám az erényes tettek végrehajtói, akik megkapták a tiszta híveimmel való társulás lehetõségét, megtisztulnak minden bûntõl. Mentesen a boldogságon és boldogtalanságon alapuló kettõsségek tévképzetétõl, szilárdan megállapodva folyamatos szolgálatom gyakorlatában, belépnek az Irántam érzett tiszta, szeretõ odaadás birodalmába.

(29.) Akik a születés és halál világának szenvedéssel teli áramlatából való felszabadulás vágyával meghódolnak Elõttem, majd elkezdik odaadó szolgálatomat, azok képesek megismerni a Brahmant, az egyéni lelkeket valamint a kihasználáson alapuló cselekvés (karma) sokrétû fajtáit, melyek újra és újra láncra verik a lelkeket ezen a boldogtalan, világi síkon.

(30.) Akik viszont minden, - a földi káprázat, az anyagi világot irányító félistenek és a világban bõséget teremtõ adományozás - egyetemes alapelveként ismernek Engem, és szívüket Hozzám kötötték, azok még akár a halál pillanatában is képesek megismerni Engem. Szenvedve, még a rémisztõ halál arcába nézve sem felejtenek el Engem.