Bhagavad-Gita: Nyolcadik Fejezet: Az abszolút szabadság ösvénye

(1 - 2.) Arjuna ekképp tudakozódott: Ó Purusottama, mi a Brahman, és mi a lélek? Mi a karma, mit tekinthetünk a káprázatnak, és ki az egyetemes irányító? Ó Madhusudana, ki az áldozat Ura a testben, és hogyan helyezkedik el benne? Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan ismerhetnek meg téged a fegyelmezett elméjûek haláluk pillanatában!

(3.) A Legfelsõbb Úr szólt: Az elpusztíthatatlan, változatlan Abszolút Igazság a Brahman, a tiszta lélek pedig az élõlény igazi személyisége (önvalója). A karma szó a félistenek kegyéért végzett önfeláldozó tetteket jelöli, amelyek létrehozzák - a durva és finom fizikai elemek cselekvõ erején keresztül - az emberi és más fajok testeit. Az efféle önfeláldozás az adományozásra, az áldozatokra, a vezeklésre és minden, a félistenek kegyének elnyerését szolgáló kötelességre vonatkozik.

(4.) Ó testetöltött lelkek legemelkedettebbje, Arjuna, az anyagi testhez hasonlóan múlandónak ismert dolgokat nevezik káprázatnak; az egyetemes irányítás a teljes univerzális formára utal, - amely magába foglalja és irányítja az összes félistent, élükön a nap-istenekkel - s egyedül Engem ismernek az összes áldozat Uraként, - mint a minden élõlény testében helyet foglaló Felsõlélek - aki az áldozat, az adományozás és a vezeklés tetteinek ösztönzõje és jutalmazója.

(5.) Bárki legyen is az, aki még a halál pillanatában is folyamatosan Rám gondol, az testét elhagyva megválik e világtól, és bizonyosan eléri az Én természetemet, e felöl semmi kétség.

(6.) Ó Kunti fia, bármin is meditáljon az ember teste elhagyásakor, a dologra való folyamatos összpontosításának köszönhetõen el is éri azt.

(7.) Ezért emlékezz mindig Rám, és így hajtsd végre - a természetednek megfelelõ - harcosi kötelességed! Elmédet és értelmedet Nekem szentelve, kötelességed végrehajtásával eléred oltalmamat, e felöl semmi kétség.

(8.) Ó Partha, meditációban rendületlen elméjével szüntelenül a tündöklõ Legfelsõbb Személyre gondolva, az igaz yogi biztosan eléri a Legfelsõbb Urat.

(9 - 10.) ò, a Legfelsõbb Úr mindentudó, kezdet nélküli, és a Neki végzett odaadó szolgálatról szóló  tanítások kegyes adományozója. Bár kifinomultabb az atomnál, mégis hatalmas, hiszen mindennek a fenntartója, ugyanakkor eredeti isteni alakjában az emberhez hasonlatos méretû. Sajátos természete a Naphoz hasonlóan önragyogó s másokat is megvilágító, ezért teljességgel felette áll az illúziónak. Aki a yoga gyakorlásával megszilárdított és megerõsített elmével töretlen a Legfelsõbb Úrra való emlékezésben, valamint a halál pillanatában életlevegõjét két szemöldöke közé (ajna-cakra) rögzíti és Rajta meditál, az kétségtelenül eléri a ragyogó Legfelsõbb Urat.

(11.) Megközelítési módszerével együtt elmagyarázom neked azt az elérhetõ valóságot, melyet a Vedákat jól ismerõ tanult bölcsek az om szótaggal, az Abszolút hang-képviselõjével jelölnek, amelybe minden vágytalan aszkéta behatol, és amelynek eléréséért az odaadó, törekvõ transzcendentalisták nõtlenségi fogadalmukat megtartják.

(12 - 13.) Aki teste minden kapuját bezárja (azaz visszavonja az érzékeket azok érzéktárgyairól), s így elméjét szilárdan szívében tartva, rögzíti az életlevegõt a két szemöldöke között, valamint a lélekre összpontosító samadhiban folyamatosan vibrálva az Abszolútat képviselõ om szótagot, Rám emlékezik teste elhagyásakor, az eléri az Én szent lakhelyemet.

(14.) Ó Partha, aki kiüríti tudatából a kihasználás és a lemondás által mozgatott összes nem odaadó törekvést,  - azok megfelelõ céljaival, a mennyei bolygók vagy a felszabadulás elérésével együtt - s így szívében mindig Rám emlékezik, közömbösen az idõ, a hely és a körülmények tiszta vagy tisztátalan volta iránt, és aki állandóan törekszik a Velem való isteni kapcsolatra, - a szolgai, a baráti, a szülõi vagy a házastársi viszonyban - az ilyen hívõ bizony boldogan elér Engem.

(15.) A nagy bhakták, akik elérték az isteni kedvteléseimben való részvételt, mivel egyszer már eljutottak Hozzám, soha többé nem fogadják el az anyagi világbeli átmeneti születést, amely csupán gyötrelmek tanyája.

(16.) Ó Arjuna, Brahma bolygójától kezdve a legalacsonyabbig, az összes bolygórendszer természetébõl adódóan alárendeltje az ismétlõdõ születésnek és halálnak. Ám ha valaki elér Engem, annak nem kell többé újra születnie.

(17.) Az Úr Brahma egy napja ezer catur-yugáig tart, éjszakája ugyanannyi ideig. Azok akik tudják ezt, azok az éj és nappal természetének valódi ismerõi.

(18.) Napjának hajnalán a szendergésébõl felébredõ Brahmaból megszületnek az élõlények a nekik megfelelõ testel, érzékekkel, érzéktárgyakkal, tartózkodási hellyel és sorssal együtt, majd alkonyatkor visszaolvadnak a megnyilvánulatlanként ismert Brahmaba.

(19.) Ó Partha, Brahma napjának virradatán a karma törvényének alárendelt létformák sokasága újra és újra megszületik, majd éjszakája érkeztével megszûnik, s újabb nappalával ismét megszületik.

(20.) Ám létezik egy másik, a megnyilvánulatlanként ismert Brahmanál sokkal magasabb rendû természet is, amely örökkévaló, és felfoghatatlan az élõlény érzékeinek. Az anyagi teremtés végén Hiranyagarbha Brahmaval8 bezáróan minden létforma megsemmisül, de az az igazság még akkor is sértetlen marad.

(21.) A „legyõzhetetlen megnyilvánulatlan”-t (a Vedanta írások a legvégsõ célnak nyilvánítják) elérve az ember nem tér vissza többé az anyagi világba. Tudd meg, hogy ez a legvégsõ cél nem más, mint szent hajlékom.

(22.) Ó Partha, Én, a Legfelsõbb Személy,  - akiben az összes élõlény lakozik, és aki áthatja az egész világmindenséget, - egyedül a lemondástól, kihasználástól, misztikus yogától és más tapasztalati vagy elméleti módszertõl mentes, vegyítetlen odaadás révén vagyok elérhetõ.

(23.) Ó Bharatarsabha, most elmagyarázom a különbözõ idõpontokat, amikor a testét elhagyó yogi vagy karmi eléri a felszabadulás vagy az újjászületés valamelyikét.

(24.) A tudás ösvényét követõk, akik ismerik az Abszolútat, akkor hagyják el testüket, amikor a tûz és a Nap félistenei vannak uralmon, a Hold dagadó két hetében van, s a Nap pályája látszólagosan észak felé tolódik, – így elérik az Abszolútat.

(25.) A cselekvés ösvényén járó, tettei gyümölcsét hajszoló karmi, ha sötét éjjelen, miközben a Nap pályája látszólag dél felé tolódik el, s a fogyó Hold két hete alatt hagyja el testét, akkor, bár eléri a mennyei bolygókat, utána mégis újra meg kell születnie.

(26.) Íme e világ lakóinak két ösvénye: a világos és a sötét. Az elsõn a lemondás elvét követni kész emberek, a másodikon a kihasználás elvét követõk járják. Noha mindkettõt szerte a mindenségben örökkévalónak fogadják el, a világos ösvényen a felszabadulás, a sötéten az anyagi világban való újjászületés érhetõ el.

(27.) Ó Partha, az odaadó szolgálatomban elmerülõ bhakti-yogi ismeri a világosság és a sötétség ösvényét, így sohasem válik megtévesztetté. Ezért, ó Arjuna, mindig végezz tiszta odaadó szolgálatot, kizárólag Énnekem (ananya-bhakti-yoga), mert az felette áll mindkettõnek.

(28.) Megismervén mindent felülmúló dicsõségem, és a Nekem végzett odaadó szolgálat magasztos síkját, az odaadó lélek meghaladja a Vedák tanulmányozásából és recitálásából, az áldozatok bemutatásából, a vezeklések végzésébõl, vagy a jótékony adományozásból származó gyümölcsöket, s végül eléri szent dhamámat, mindenek felett álló isteni hajlékomat.