Bhagavad-Gita: Tizenegyedik Fejezet: Az univerzális forma látványa

(1.) Arjuna szólt: Kizárólag kegyedbõl feltárult elõttem rejtett kincsed, s ezért legfelsõbb természeteddel kapcsolatos tudatlanságom teljességgel szertefoszlott.

(2.) Gyönyörû lótuszszemû Úr, most végighallgattam mélyreható és meggyõzõ tanításodat az élõlények teremtésérõl és megsemmisülésérõl, valamint örökkévaló és vég nélküli dicsõségedrõl.

(3.) Uram, minden, amit Saját fenségedrõl elmondtál, kétségtelenül igaz. Ennek ellenére arra vágyom, ó Purusottama, hogy ténylegesen megláthassam mindenható formádat.

(4.) Ó minden misztikus erõ mestere, ha úgy gondolod, képes vagyok meglátni mindenható és elpusztíthatatlan formádat, akkor  kérlek, fedd föl elõttem!

(5.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Partha, most megláthatod a száz és ezer különféle alakban és színben megnyilvánuló isteni kiterjedéseimet.

(6.) Bharata, lásd hát az ¿dityákat, a Vasukat, a Rudrákat, az Asvini-kumarákat, a Vayukat és a többi temérdek formát. Most megláthatod az összes csodálatos formát, melyet még soha, senki nem látott korábban.

(7.) Ó mindig éber Arjuna, a mozgó és mozdulatlan élõlények teljes világmindenségét, jövõbeni kilátásaidat a gyõzelemre vagy a vereségre, vagy bármi egyebet, amit csak látni óhajtasz, megláthatod egyetlen pillanatban, eme egyedülálló formámban.

(8.) Jelenlegi szemeiddel nem vagy képes meglátni Engem, ezért természetfeletti látóképességet adok neked, amellyel megpillanthatod mindenható, mindenek felett álló hatalmam.

(9.) Sanjaya szólt: Ó Dhrtarastra király, ekképp szólva Arjunához a Mindenható Úr, Sri Hari fölfedte neki mindenek fölett álló univerzális hatalmát.

(10 - 11.) A Legfelsõbb Úr felfedte a számtalan arccal, szemmel és csodás látomással teli univerzális formáját. Számtalan ragyogó ékszer díszítette testét, és megszámlálhatatlan csillogó fegyverrel volt fölvértezve. Fenséges ruhákban, tündöklõ virágfüzérekkel felékesítve és mennyei illatot árasztó balzsamokkal bekenve, megdöbbentõ ragyogása és megjelenése mindent átható volt.

(12.) Ezer és ezer felkelõ Nap együttes ragyogása közelítené csak meg a Legfelsõbb Úr univerzális formájának tündöklését.

(13.) Ekkor a csatatéren Arjuna megpillantotta az egész világmindenséget egy helyen nyugodva, mégis temérdek részre bontva, mindegyikben Sri Krsna, a félistenek Legfelsõbb Istenének alakjával.

(14.) Látván azt az elképesztõ formát, a csodálattól megdöbbent Arjuna, testén végigfutó remegõ eksztázissal hódolatra hajtotta fejét Sri Krsna, minden félisten Legfelsõbb Istene elõtt, és imára kulcsolt kézzel beszélni kezdett.

(15.) Arjuna így szólt: Csodálatos alakú Úr, testedben látom egybegyülve az összes fajt, a félisteneket, az isteni szenteket s kígyókat, Mahadevát és a lótuszvirágon ülõ Brahmat.

(16.) Ó világmindenség Ura! Univerzális forma! Végtelen tested megszámlálhatatlan karját, hasát, szemét és arcát látom minden irányban, de képtelen vagyok megpillantani kezdeted, közeped vagy véged.

(17.) Koronákban tündöklõ, buzogányt és korongot forgató, mindenfelé lángoló tûzhöz és izzó Naphoz hasonlatos mindent beragyogó, vakítóan fénylõ képmásod látom, amire roppant nehéz rápillantani és teljességgel túlszárnyal minden képzeletet.

(18.) Te vagy a Vedák által megismerhetõ Legfelsõbb Abszolút Igazság megtestesülése. Te vagy a világmindenség egyedüli fenntartója, és Te vagy a Vedák által említett örök vallás elpusztíthatatlan megõrzõje. Minden kétséget kizáróan Te vagy az örökkévaló Legfelsõbb Személy, ez az én szilárd meggyõzõdésem.

(19.) Nincs kezdeted, közeped sem véged, erõd határtalan. Megszámlálhatatlan karral, Naphoz s Holdhoz hasonlatos szemekkel, és lobogó tûzhöz hasonlatos szájjal látlak Téged, amint mérhetetlen ragyogásoddal az egész világmindenséget perzseled.

(20.) Te egyedül áthatod a menny és a Föld közti teret és az összes irányt. Univerzális forma, látván megdöbbentõ és hátborzongató alakodat, a három világ összes lakóját irtózatos félelem járja át.

(21.) A félistenek beléd hatolnak és néhányuk félelemmel telve imákat ajánl Neked összetett kézzel. A nagy szentek és a tökéletessé vált lények válogatott, ékes himnuszokat ajánlanak Neked, így szólván: „Szálljon a világmindenségre minden áldás!”

(22.) A Rudrák, az ¿dityák, a Vasuk, a Sadhyák, a Visvadevák, az Asvini-kumara testvérek, a levegõ félistenei, az õsatyák, a Gandharva, a Yaksa, az Asura és a Siddha fajok félistenei mind-mind elképedve bámulnak Téged.

(23.) Mindenható, látván temérdek arcú, szemû, karú, combú, lábú és hasú, számtalan fogával rémisztõ, hatalmas formádat, félelem jár át minden élõlényt, beleértve engem is.

(24.) Ó Univerzális forma! Látván egekbe nyúló, izzó, számtalan színû formádat, széttárt szájával és vakító szemével, szívemet félelem járja át és nem vagyok képes megõrizni lelki egyensúlyomat.

(25.) A világegyetemet elpusztító tûzhöz hasonlatos, rettenetes fogaidtól rémisztõ arcaid puszta látványától nem vagyok képes megkülönböztetni az irányokat, és nem lelek békét elmémben. Minden félisten Legfelsõbb Ura, világmindenség menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám!

(26 - 27.) Dhrtarastra fiai, a velük szövetséges királyokkal, Bhisma, Drona és Karna, valamint a mi táborunk legfõbb harcosai, elõrerohanva mind-mind belépnek rettentõ fogaidtól félelmetes szájaidba. Látom, amint néhányuk ott fekszik szétroppantott fejjel fogaid közé szorulva.

(28.) Mint óceánba rohanó temérdek folyam, úgy ömlenek e hõsök mindent elpusztító, lángoló szájaidba.

(29.) Mint a halálukat jelentõ lobogó tûzbe ellenállhatatlanul belerepülõ éjjeli lepkék, úgy törnek õrültként biztos haláluk felé ezek az emberek is, belépve szájaidba.

(30.) Ó Mindenható Személy, készen összes áldozatod lenyelésére, mohón felfalsz mindent lángoló szájaiddal. Az egész világmindenséget felperzseli mindent átható, vakító ragyogásod.

(31.) Ó félelmetes küllemû, kérlek, áruld el nekem, ki vagy Te? Urak Ura, hódolatomat ajánlom Neked, s esedezem, légy kegyes hozzám! Szeretnélek jobban megismerni Téged, az Eredeti Személyt, hiszen képtelen vagyok megérteni tetteid rejtett célját.

(32.) A Legfelsõbb Úr szólt: Idõ vagyok, a mindenkit elpusztító hatalmas erõ, küldetésem pedig, hogy megsemmisítsem mindazokak, akik e világban laknak. Ezért az ellenséges tábor összes harcosa el fog pusztulni, még akkor is, ha te nem ölöd meg õket.

(33.) Csatára föl hát, arasd le a babérokat, gyõzd le ellenségeidet és élvezd virágzó királyságod! Ezeket a harcosokat valójában már réges-rég megöltem, ó Savyasacin, te csupán válj eszközzé, majd fogadd el a dicsõséget!

(34.) Öld meg (újra) Dronacaryát, Bhismát, Jayadrathát, Karnát és a többi harcost, akiket Én már egytõl-egyig elpusztítottam! Ne tétovázz tovább, harcolj, s minden kétséget kizáróan gyõzedelmeskedni fogsz ellenségeiden!

(35.) Sanjaya szólt: Hallván Kesava szavait, a remegõ testû Arjuna összekulcsolt kézzel hódolatát ajánlotta Neki, majd félelemmel teli szívvel újra leborult az Úr elé, és akadozó szavakkal beszélni kezdett.

(36.) Arjuna így szólt: Ó Hrsikesa, dicsõségedet énekelve az egész világmindenség mérhetetlen, önfeledt örömmámorba merül, és elnyeri az Irántad érzett szeretetet. A démonok félelmükben minden irányba menekülnek, a tökéletessé vált élõlények pedig tiszteletteljes hódolatukat ajánlják Neked. Minden kétséget kizáróan ez a dolgok valódi rendje.

(37.) Ó hatalmas személyiség, végtelen, istenek Istene, világegyetem hajléka! Valójában miért ne ajánlja mindenki hódolatát Neked, aki még Brahma számára is imádandó? Te felette állsz személytelen aspektusodnak, a Brahmannak, amely az egyetemes oka mindennek az anyagi világban.

(38.) Te vagy a félistenek örök eredete, és a világmindenség egyedüli menedéke. Egyedül Te vagy az ismerõ és a megismerhetõ, valamint a lelki világ megtestesülése. Végtelen alakú, Te hatod át az egész világegyetemet.

(39.) Te vagy a levegõ, a halál, a tûz, az óceán és a Hold uralkodó félistene. Te vagy Brahma, az összes élõlény õsatyja, és Te vagy Brahma atyja is. Hódolatom ajánlom Neked újra és újra, ezerszer és ezerszer.

(40.) Ó mindenség megtestesítõje, hódolatom ajánlom Neked elölrõl, hátulról és minden irányból. Határtalan Mindenható, Te vagy minden, mert végtelen energiáddal áthatod az egész világmindenséget.

(41 - 42.) Káprázatom vagy gyengéd érzelmeim miatt meggondolatlanul így szólítottalak: „Krsna, Yadava, barátom!”, nem ismervén dicsõségedet és hatalmas univerzális formádat. Tévedhetetlen, tréfálkozva tiszteletlen voltam Veled miközben játszottunk, pihentünk, ültünk, ettünk vagy bármi mást csináltunk, akár magunk között voltunk, akár másokkal együtt. Ezért esedezve kérlek, ó felfoghatatlan hatalmú, bocsáss meg nekem e sértésekért!

(43.) Páratlan Mindenható, Te vagy az atyja a mozgó és mozdulatlan élõlények egész világának, az imádat tárgya és a tanító. Ugyanakkor felette állsz mindezeknek, ezért senki sem lehet Veled egyenlõ a három világban, nemhogy magasabb rendû.

(44.) Ó Uram, kegyedért imádkozva eldõlt botként ajánlom hódolatom elõtted, hiszen Te vagy imádandó mesterem. Kérlek, légy kegyes hozzám, és mint apa gyermekének, barát barátjának vagy szeretõ kedvesének, bocsáss meg az Ellened elkövetett sértéseim miatt.

(45.) Uram, bár a korábban még sohasem látott univerzális formád látványa boldogsággal töltött el, most elmém mégis zaklatottá vált a félelemtõl. Ezért, ó istenek Istene, kérlek, fedd fel elõttem négykarú formádat! Jagannivasa, légy kegyes hozzám!

(46.) Szeretnélek olyannak látni, mint korábban: koronával fejeden, kezedben buzogánnyal és koronggal. Ezerkarú Úr, univerzális forma, kérlek, kegyesen jelenj meg e négykarú alakodban!

(47.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Arjuna, elégedett lévén veled, isteni energiám által ma felfedtem neked ezt a ragyogó, mindent átható, határtalan és õsi formámat, melyet még soha, senki nem láthatott korábban.

(48.) Ó Arjuna, Kaurava vitézek legjobbja, ebben a világban rajtad kívül még senki sem láthatta univerzális formámat, amelyet nem lehet megpillantani védikus áldozatok bemutatása, adományozás, tanulás, szertartások végzése vagy szigorú vezeklés révén.

(49.) Távozzék el tõled minden félelem és zavarodottság, amely rettenetes univerzális formám látványából született. Békés, nyugodt szívvel lásd hát meg újra a maga teljességében négykarú formámat!

(50.) Sanjaya szólt: Így szólván Arjunához, Sri Krsna felfedte négykarú formáját, (hogy eleget tegyen Arjuna kérésének). Ezek után az Úr újra feltárta édes személyiségét, és megjelent a legkegyesebb Úrként, Krsnaként, (elbûvölõ emberi vonásokkal, sárga ruhát viselve, egyedülálló isteni szépségének jegyeivel) megnyugtatva ezzel a rettegõ Arjunát.

(51.) Arjuna szólt: Ó Janardana, látván emberhez hasonló elbûvölõ formád, szívem elégedetté vált, félelmem szertefoszlott és bensõ békém visszatért.

(52.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Arjuna, nagyon-nagyon ritkán adatik meg a lehetõség, hogy valaki így lásson Engem, mint most te. Még a félistenek is állandóan keresik az alkalmat, hogy egy pillantást vethessenek emberihez hasonlatos, örökkévaló, tudatos és gyönyörûséges formámra.

(53.) Sem a Vedák tanulmányozásával, sem vezeklés, adományozás vagy áldozatok bemutatása révén nem képes senki megpillantani Engem, mint az örök, emberihez hasonlatos formájú Legfelsõbb Abszolút Igazságot (Parabrahmant), amelyet most magad elõtt látsz.

(54.) Ó Arjuna, ellenség legyõzõje, jelen formámban gyakorlatilag lehetetlen megpillantani Engem minden elõbb felsorolt módszerrel, de kizárólagos odaadásuk révén tiszta híveim képesek Engem ténylegesen megismerni, meglátni és belépni isteni kedvteléseimbe.

(55.) Ó Arjuna, aki egyedül szolgálatom végett teljesíti kötelességét, Engem fogad el legvégsõ menedékének, belekezd az odaadás gyakorlatába, nem kötõdve a világi síkhoz és minden élõlénnyel szemben mentes a gyûlölettõl, az biztosan elér Engem.