Bhagavad-Gita: Kilencedik Fejezet: A rejtett kincs

(1.) A Legfelsõbb Úr szólt: Mivel te mentes vagy az irigységtõl és a rosszindulattól, átadom neked a legrejtettebb kincset, a bölcsességet, - mely tiszta odaadásként ölt testet, kezdve a felfoghatatlan dicsõségemrõl való énekléssel vagy a Rólam szóló történetek elbeszélésével, valamint a hozzájuk kapcsolódó szolgálattal, egészen addig a pontig, mígnem közvetlenül érzékelsz Engem. Rátalálva e rejtett kincsre, eléred a világi síkról való felszabadulást, mentesülve minden rossztól, mely gátat emelt odaadásodnak.

(2.) Úgy tekints erre a tudásra, mint a legtitkosabb rejtett kincsre, minden bölcsesség királyára. A tökéletesen tisztára, ami noha túl van az érzékekkel felfoghatón, mégis a közvetlen tapasztalás tárgya - azon érzékek számára, melyek mohón törekszenek az odaadó szolgálat (bhakti) felé. Ez minden vallás tökéletessége, örömmel végezhetõ és teljességgel mentes az anyagi természettõl.

(3.) Ó Ellenség meghódítója, akik nem rendelkeznek hittel az Irántam érzett fenséges és tiszta szeretet rejtett kincsében, azok képtelenek elérni Engem, és így továbbra is vándorlásra kényszerülnek a halállakta anyagi síkon.

(4.) Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész világmindenséget áthatom. Minden létezõ Bennem helyezkedik el, de Én mégsem vagyok benne a teljes létezésben.

(5.) És mégsincs Bennem a teremtett világ. Lásd hát a felfoghatatlan módon egyidejûleg egy és mégis különbözõ (acintya-bhedabheda9) természetemet, a tökéletest, a mindenhatót, a világmindenség mindentudó alkotóját és Urát! Habár saját lényem az élõlények támasza és oltalmazója, Én mégsem vagyok bennük.

(6.) A végtelen kiterjedésû levegõ örökké a tér hatáskörén belül marad, ugyanakkor a tér és a levegõ mindig különböznek egymástól. Ehhez hasonlóan az élõlények is örökkön örökké Bennem léteznek, de mindig megõrzik önálló egyéniségüket.

(7.) Ó Kunti fia, a világmindenséget elpusztító özönvíz idején a temérdek élõlény beleolvad a mayaként ismert, illuzórikus természetembe, majd az új korszak hajnalán újra megteremtem a különbözõ fajokat.

(8.) Illuzórikus anyagi energiám befolyásán (ügynökségén) keresztül ismételten megteremtem az összes létformát, a saját elért természetük (karmájuk)  szerint, amelyet az élõlények idõtlen idõk óta tartó gyümölcsözõ tettei és anyagi törekvései határoznak meg.

(9.) A teremtés, fenntartás és pusztítás kihasználásának anyagi síkjától tökéletesen elkülönülten és részrahajlás nélkül, Énrám, ó gazdagság meghódítója, nem hathat a keletkezés, állandósulás és hanyatlás egész világra kiterjedõ beavatkozó elve.

(10.) Ó Kaunteya, megtévesztõ energiám irányításom alatt ad életet a mozgó és a mozdulatlan élõlények világmindenségének. S mivel minden teremtett dolog a pusztulás alárendeltje, a teremtett világ újra és újra megnyilvánul.

(11.) Az ostobák képtelenek fölfogni emberi vonásokkal rendelkezõ, mindent felülmúló, isteni formám, s közönséges  halandó embernek tekintve kigúnyolnak Engem, minden élõlény Legfelsõbb Urát.

(12.) Ezek az ostobák kitartóan kergetik hiú reményeiket és ábrándjaikat, ám hasztalan sóvárognak tetteik gyümölcsei utáni és terméketlenek a tudás mûvelése terén. Elvesztve minden józan eszüket felöltik az istentagadók, tudatlansággal és szenvedéllyel áthatott démoni természetét, ami az illuzió sötétségének forrása.

(13.) Ám a nagy lelkek, ó Partha, az isteni természet védelme alatt állnak. Tiszta szívükkel kizárólag Nekem - az emberi vonásokkal bíró Sri Krsnának - végezve szeretõ szolgálatukat, jól tudván Rólam, hogy eme örök formámban Én vagyok minden létezõ elsõdleges oka.

(14.) Nem törõdve az idõ, a hely vagy a körülmények tiszta vagy tisztátalan voltával, a nagy lelkek állandóan szent nevem, alakom, tulajdonságaim, kedvteléseim és környezetem dicsõségének elbeszélésében és dalba foglalásában merülnek el. Figyelmesen hallgatják a természetemrõl, személyiségemrõl és kiterjedéseimrõl szóló hiteles és meggyõzõ leírásokat, szigorúan követik a szent név zengésére, valamint a szent ünnepnapok megtartására vonatkozó szabályokat, elõírásokat. Az odaadás minden gyakorlatát követve, kezdve a Nekem való hódolatajánlással, híveim epedve vágynak Velem való örök kapcsolatuk felélesztésére, s imádnak Engem, teljesen elkötelezve magukat odaadó szolgálatom isteni ösvényének.

(15.) Azok közül akik a tudás ösvényén haladva imádnak Engem, vannak néhányan akik a Velem való egységükrõl tudatosak, mások tudatosak a különféle félistenek Velem való egységérõl, míg megint mások sokrétû univerzális pompám Velem való azonosságáról tudatosak. Noha megannyi formában, mégis, egyedül Engem imádnak.

(16.) Én vagyok a védikus Jyotistoma áldozat, valamint a Visvadevák és a Smrti által meghatározott többi félistennek ajánlott ötféle áldozat. Én vagyok az õsatyáknak szóló felajánlás, az õszi termés áldásos felajánlása, és a mantra. Én vagyok a ghi, és az áldozat összes többi kelléke, Én vagyok a megszentelt tûz, és egyedül Én vagyok az áldozati felajánlás.

(17.) Én vagyok a világmindenség atyja és anyja, minden tett gyümölcsének adományozója, az õsatya és minden tudás tárgya. A  megtisztító om szótag, a ¿g-, a Sama- és a Yajur-veda.

(18.) Én vagyok minden tett célja, a fenntartó, az ellenõrzõ, a tanú, a menedék, az oltalmazó és a feltétel nélküli jóakaró. Én vagyok a teremtés, a fenntartás és a pusztulás; s örökkévaló Legfelsõbb Személyként, szintén Én vagyok mindennek oka, nyugvóhelye és magja.

(19.) Ó Arjuna, Napként Én adom a nyár hõjét, Én árasztom az esõs évszak esõjét, és alkalmanként vissza vonom azt. Egyedül Én vagyok a halhatatlanság és a halál, lélek és anyag.

(20.) Akik a három Vedában elõírt gyümölcsözõ rituálék áldozatait hajtják végre, Indrát és a többi félistent imádva, azok valójában egyedül Engem imádnak, de közvetett módon. Megisszák a Soma ital áldozati maradékát, megtisztulnak bûneiktõl, és a mennyei sík eléréséért imádkoznak. Jámborságuk eredményeképpen el is érik a mennyeket, és ott szertelen égi örömöket élveznek.

(21.) Miután élvezték a szertelen mennyei gyönyöröket, s ezáltal felélték jámbor tetteik eredményét, megszületnek ebben a halandó földi világban. Ily módon követve a Vedák félistenek imádatára vonatkozó elveit, ezek a kéjes emberek, újra és újra megszületve s meghalva, jönnek-mennek az anyagi világban.

(22.) Ám azoknak, akik teljes odaadással imádnak, szüntelenül Rajtam elmélkedve, Magam hozom el mindazt, amire szükségük van, megõrizve azt, amijük már van

(23 - 24.) Ó Kaunteya, akiknek hite megszilárdult a félistenekben, azok odaadással imádják õket, ám valójában Engem imádnak, de helytelen módon, mert egyedül Én vagyok minden áldozat élvezõje és jutalmazója. Mivel ily módon képtelenek megismerni Engem, kénytelenek újra elszenvedni a születés, a betegség, az öregkor és a halál hatásait.

(25.) A félistenek imádói választott félistenüket érik el, az õsatyák imádói õsük bolygójára jutnak, a szellemlények imádói pedig a szellemek síkjára kerülnek. Az Engem imádók azonban minden kétséget kizáróan Velem fognak élni.

(26.) Ha valaki áhitattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én szívbõl jövõ szeretettel és jóindulattal fogadom el, mert tiszta szívû, ragaszkodó hívem ajánlotta fel azt.

(27.) Ó Kaunteya, minden tetted, a hétköznapit és a vallásost egyaránt, minden étked, minden áldozati felajánlásod, minden adományod, minden vezekléseddel és fogadalmaddal együtt, végezd kizárólag Nekem való felajánlásként.

(28.) Ily módon, bár végrehajtod mind hétköznapi, mind vallásos kötelességeidet, felszabadulsz a kedvezõ és kedvezõtlen visszahatások kötelékei alól. S mivel szívedben közömbös maradsz tetteid minden gyümölcse iránt, eléred még a felszabadult lelkeket is osztályozni képes megkülönböztetõ képességet, és eljutsz egyenesen Hozzám.

(29.) Én egyenlõ vagyok minden lélekkel szemben, ezért Számomra nincs ellenség, sem barát. Ám, azokhoz, akik transzcendentális odaadó szolgálattal közelednek felém, oly mértékben kötõdöm, amilyen erõs szeretetteljes kötelék fûzi õket Hozzám.

(30.) Még ha valaki a legförtelmesebb tetteket követi is el, ha minden kihasználáson és lemondáson alapuló, nem odaadó törekvést feladva elkezdi kizárólagos és háborítatlan odaadó szolgálatomat, akkor tiszteletreméltó, mint egy szent, mert magához ölelte az élet forradalmi síkját.

(31.) Még a leggyarlóbb embert is hamarosan jámbor tettek ékesítik, és maradandó békét ér el. Ó Kunti fia, valld és hirdesd: az Én hívem nem gyõzetik le soha!

(Ó Arjuna, hirdesd a világnak: aki kizárólag az Én odaadó hívem, az nem vész el soha! Aki hirdeti ezt, az hamarosan erényessé válik, és teljességében eléri az örök isteni kegyelmet.

(32.) Ó Prtha fia, még az alacsony származású családok szülöttei, a nõk, a kereskedõk vagy a munkások is, mind-mind ugyanúgy elérhetik a legvégsõ célt, ha teljességgel Nálam lelnek oltalomra.

(33.) Akkor, hát ki kérdõjelezheti meg, hogy tiszta híveim a brahmanák és ksatriyák elérik-e a legvégsõ célt? Mivel számtalan születésen át vándorolva elérted ezt a mulandó és szenvedéssel teli emberi testet, immár merülj el az Én odaadó szolgálatomban!

(34.) Add át szívedet Nekem, légy tudatos a Felém irányuló odaadó szolgálatban, és merülj el az Én vegyítetlen imádatomban! Egyedül Nekem ajánld tiszteletteljes hódolatodat! Ily módon, elméd és tested átadva az Én szolgálatomnak, a végsõ oltalomra Nálam lelve, kétségtelenül elérsz Engem.