Bhagavad-Gita: Hatodik Fejezet: A meditáció ösvénye

(1.) A Legfelsõbb Úr szólt: Az az igazi sannyasi és valódi yogi, aki az írások által elõírt kötelességei szerint cselekszik, ám nem vágyódik munkája gyümölcseire. Nem sannyasi az, aki csupán eláll az áldozati tûz meggyújtásától, s más elõírt kötelességek végzésétõl és nem az a yogi,  aki pusztán testi tétlenségbe vonul.

(2.) Ó Arjuna, a tanultak által önmegtagadásként magasztalt önzetlen cselekvés ösvénye nem különbözik a meditáció nyolcfokú yoga-ösvényétõl, hiszen a gyümölcsözõ vágyakról és az érzéki sóvárgásról való lemondás nélkül (ami az önzetlen cselekvés ösvényének lényegi természete), senki sem lehet yogi sem a bölcsesség ösvényén, sem a misztikus meditáció nyolcfokú ösvényén.

(3.) Kezdetben kizárólag a cselekvést tartják a rezzenéstelen yoga-meditációra törekvõ szent felemelkedését szolgáló egyetlen eszköznek. Amikor elérte a folyamatos meditációt, akkor már a minden tettrõl való lemondást írják le, mint a tökéletes yoga-transzállapot eszközét.

(4.) A yogát gyakorló kizárólag akkor nevezhetõ yogát teljességgel elért személynek, ha nem rabja többé az élvezhetõ érzéktárgyaknak, már nem ragaszkodik élvezeti céllal egyetlen tetthez sem, és elérte az érzék kielégítõ cselekvésre irányuló összes tervérõl való teljes lemondást.

(5.) Az élõlénynek az érzéktárgyakról lemondott elme révén kell kijutnia az anyagi élet sötét kútjából, és soha, semmilyen körülmények között sem szabad hagynia, hogy az érzéktárgyak által elbûvölt elme visszarántsa az anyagi világba, mert az elme olykor barátja, máskor ellensége a testetöltött léleknek.

(6.) Az elméjét legyõzött léleknek barátja és jóakarója az elme, de aki képtelen megzabolázni azt, annak ellenséghez hasonlatosan állandóan engedetlen marad.

(7.) Az elméjét legyõzött yogi, - hideg vagy meleg, boldogság vagy szenvedés, tisztelet vagy gyalázat esetén is, - vonzalomtól és ellenszenvtõl mentesen mélyen elmerül a Felsõlélekkel való egyesülés yogikus transzában.

(8.) Aki az írások bölcsessége és azok közvetlen megvalósítása által szívében mindig elégedett, háborítatlan lelki tudatosságban él, érzékei szabályozottak és egyenlõnek látja a földgöröngyöt, a követ vagy az aranyrögöt, azt az önmegvalósításban megállapodott yogiként ismerik.

(9.) A földet, követ vagy aranyat egyenlõnek látónál magasabb rendû az a yogi, aki kiegyensúlyozott értelmével képes egyenlõnek látni minden élõlényt: a természetébõl adódóan jóakarót, az érzelmi kötelékek miatt jóakarót, az ellenséget, a közömböst, a közvetítõt, az ellenszenvest, a barátot, a szentet, de még a bûnöst is.

(10.) A yoga-meditáció gyakorlatát elkezdõ személy mindig tartózkodjon egyedül egy magányos helyen, testét és elméjét fegyelmezve, mentesen a vágytól és az érzékek tevékenységeitõl, kösse le elméjét a Felsõlelken való meditációval.

(11 - 12.) A yogi egy tiszta helyen alakítson ki egy szilárd ülést kusa-szénából, õzbõrrel, majd ruhával leterítve; ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután az ülésre leülve gyõzzön le minden érzéki és elmebeli tevékenységet, s elméjét egy pontra rögzítve gyakorolja a meditációt, hogy szívét megtisztíthassa.

(13 - 14.) Testét, nyakát, fejét egyenesen és mozdulatlanul tartva, rögzítse figyelmét mereven az orra hegyére, anélkül, hogy tekintete elkalandozna más irányba. Gyakorolja a yogát békésen, félelem nélkül, a nõtlenség fogadalmában megnyugodva, s meditáljon négykarú Visnu formámon, elmerülve az Irántam érzett odaadásban.

(15.) Elméjét ily módon állandóan elmerítve a yoga-meditációban (dhyana-yoga), a yogi, akinek szíve megtisztult az érzéki vágyaktól, elérve a különbözõségektõl mentes Brahmant, a személyembõl áradó ragyogást, elnyeri a világi lét átka alóli felszabadulást.

(16.) Ó Arjuna, a yoga gyakorlása lehetetlen annak, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.

(17.) Aki a megfelelõ idõben és a megfelelõ mértékben, szabályozottan eszik, alszik, pihen, dolgozik különféle kötelességeiben, az a yoga gyakorlásával fokozatosan szétoszlatja minden világi szenvedését.

(18.) Amikor a yogi, elméjének minden anyagi hajlamát ellenõrzése alá vonva, elméjével rendíthetetlenül megállapodik a lélekben, akkor ténylegesen yogában levõnek nevezik, aki mentes a világi vágyaktól és az Abszolúttal összekapcsolódott.

(19.) Ahogy a mécses lángja sem lobog szélcsendes helyen, úgy a lélekben elmerült yogi elméje se rezzen összpontosítás közben.

(20 - 23.) A tökéletes samadhi vagy transz állapota az, amelyben a fegyelmezett elméjû yogi tudata mentes még a legcsekélyebb világi tudattartalomtól is. A yogi, tiszta szíve által közvetlenül meglátva a Felsõlelket, egyedül az Úrban lel elégedettségre, és átéli azt az örökkévaló, a lélek isteni értelme által érzékelhetõ, érzékektõl és érzéktárgyaktól független boldogságot, és sohasem tér el a lélek valódi, bensõ természetétõl. Ezt az állapotot elérve semmilyen világi szerzeményt nem tekint magasabb rendûnek annál, és szíve a legelviselhetetlenebb megpróbáltatások közepette sem inog meg. Ennek köszönhetõen, bármikor törjön is rá az aggodalom, képes azt azonnal megszüntetni. Minden kétséget kizáróan tudnod kell, hogy a tökéletes transz eme állapotát hívják yogának. Az ilyen yogát állhatatosan és fáradhatatlan szívvel kell gyakorolni.

(24.) Végleg feladva minden elmebéli vágyat, azok képzeteivel együtt, az anyagi törekvések hasztalanságát felismerve vonja vissza érzékeit azok tárgyairól, és foglalja le magát a yoga gyakorlásában.

(25.) A dharana6 által szabályozott értelem segítségével teljességgel szilárdítsa meg az elmét a lélekben. Így a fokozatos gyakorlás révén az elmét visszavonva a külsõ tárgyakról, lépjen be a samadhi transzába, és a leken kívül ne gondoljon semmi másra, még egy pillanatra sem.

(26.) Bármilyen érzéktárgyat hajszoljon is a természetébõl adódóan csapongó és ingatag elme, teljes határozottsággal azonnal vissza kell téríteni az önvaló irányítása alá.

(27.) A szenvedélyes izgatottságtól mentes, békés szívû, a ragaszkodás, a félelem és a düh szégyenfoltjaitól megtisztult, és az Abszolút megértésével megáldott yogi elnyeri az isteni természetû önvaló megvalósításának gyönyörét.

(28.) Ily módon bensõ isteni természetének állandó megvalósításán keresztül, a bûntelen yogi könnyedén eléri a Felsõlélek megvalósításának mélységes önfeledtségét. (Az itt említett yoga-folyamat összhangban van a bhakti-yogával, az odaadás ösvényével7)

(29.) A yoga mestere, akinek szíve egyesült a végtelen tudatossággal, érzékeli a tudatot minden élõlényben. ò a Felsõlelket mindenkiben jelenlévõnek és minden élõlényt a Felsõlélekben lévõnek lát.

(30.) Aki mindenhol Engem lát és az egész teremtést Bennem találja meg, számára Én sohasem tûnök el és Én sem tévesztem szem elõl õt soha.

(31.) Noha egy vagyok, pradesa (egy arasz) méretû négykarú formámban, Felsõlélekként mégis jelen vagyok minden élõlény szívében. Megértve, hogy Én, Syamasundara nem különbözöm a Felsõlélektõl, a yogi, aki meghódol Elõttem és imád Engem a hallással, magasztalással és emlékezéssel kezdõdõ odaadásban, független az írások által elõírt kötelességek végrehajtásától vagy végre nem hajtásától, mert õ örökké Bennem él.

(32.) A yoga mesterei közül azt tekintem a legkiválóbbnak, aki egyenlõnek látja a boldogságot és a boldogtalanságot minden élõlényben, éppúgy, mint saját magában, ezért magából kiindulva látja a hasonlóságot a saját  és mások gyönyöre s fájdalma között.

(33.) Arjuna így szólt: Ó Madhusudana, az elme csapongó természete miatt nem látom a végtelen állandóságból fakadó kiegyensúlyozottságot az Általad elmagyarázott yogában.

(34.) Ó Krsna, hihetetlen csapongó természete miatt, az elme okozza a józan ítélõképesség zavarodottságát, a test és az érzékek izgatottságát. Legyõzhetetlen és rendkívül makacs. Ezért a nyolcfokú yoga által gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tartom az elme fegyelmezését, éppúgy, ahogy légzésszabályozással sem lehet irányítani az égen fújó szelet.

(35.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Hõsies Arjuna, semmi kétség, az elme csapongó és rendkívül nehéz uralkodni rajta. Ennek ellenére, ó Kunti fia, a hiteles lelki tanítómester útmutatása szerinti, Felsõlelken való meditáció folyamatos gyakorlásával és az érzéki élvezet feladásával mégis megfegyelmezhetõ.

(36.) Semmi kétség, az Általam imént leírt yoga-folyamat végzése a zabolázatlan elméjû embernek roppant nehéz. De aki a kitartó gyakorlás által nagy elszántsággal legyõzi az elmét, az minden kétséget kizáróan sikeresé válik a yogában, – ez az Én véleményem.

(37.) Arjuna így kérdezett: Ó Krsna, egy középszerû ember, az írásokba vetett hite miatt lehet, hogy belekezd a yoga gyakorlatába, de a tényleges gyakorlás és az önmegtagadás hiányában, világi hajlamai miatt azonban késõbb letér a yoga ösvényérõl. Ezért úgy tûnik, valójában kudarcot vallott a yogában. Mi hát az ilyen ember tényleges sorsa?

(38.) Ó Krsna, letérve a yoga Abszolúthoz vezetõ ösvényérõl, oltalom hiányában, megbukva a cselekvés és a meditáció ösvényén egyaránt, nem fog-e, ó hatalmas hõs, az ilyen ember végleg elveszni, mint a szertefoszló felhõ?

(39.) Ó Krsna, Rajtad kívül senki sem képes szétoszlatni kétségeimet! Kérlek, kegyesen tépd ki õket gyökerestõl!

(40.) A Legfelsõbb Úr válaszolt: Ó Kunti fia, Arjuna, a sikertelen yogi nem szenved kárt sem ebben, sem a következõ életében. Nincs megfosztva e világmindenség felsõbb bolygóinak élvezeteitõl, és nincs kizárva, hogy az isteni síkon meglássa Magát a Felsõlelket. Hiszen, kedves barátom, aki jámbor tetteket végez, az sohasem válik balsorsúvá.

(41.) Miután sok évig tartózkodott azokon a mennyei bolygókon, melyeket a nagy áldozatok (mint például az asvamedha) bemutatói érnek el, a sikertelen yogi tiszteletreméltó és jómódú, a tiszta és õszinte gyakorlati megvalósításnak elkötelezett emberek házában születik meg.

(42.) Viszont, ha meglehetõsen komoly törekvés után esik ki a yoga gyakorlatából, akkor minden kétséget kizáróan a yoga folyamtában elmélyült yoga-tanítók családjában vagy rokonságában születik meg, ami bizony igen ritkán adatik meg.

(43.) Ó Kuru gyermeke, az általam imént felvázolt születések valamelyikében, elõzõ életbeli isteni törekvéseibõl adódóan, a sikertelen yogi értelme a Felsõlélek imádatában összpontosul. Ezután újult erõvel, újra megpróbálja elérni a tökéletességet megpillantva Engem.

(44.) Noha tudatosan nem vágyik rá, elõzõ élete yogikus törekvésének köszönhetõen mégis újra a yoga vonzásába kerül. Talán még mindig tökéletességre törekvõ marad, de immáron túlszárnyalja a Vedákban leírt gyümölcsözõ cselekedetek ösvényét, és sokkalta magasabb rendû gyümölcsöt ér el.

(45.) Az elõzõnél sokkalta komolyabb eltökéltségével, az összes világi vágy és elmebéli képzet szennyét elutasítva, a tudatát teljességgel megtisztító yogi végül elnyeri az életek óta tartó yoga-gyakorlás gyümölcsét, s így eléri a legvégsõ célt.

(46.) A Felsõlelket imádó yogi, helyzetét tekintve magasabb rendû, mint a szigorú vezekléseket magukra vállalók, a Brahman imádói vagy a tetteik gyümölcseiért dolgozók. Ez végkövetkeztetésem, ezért, ó Arjuna, válj hát yogivá!

(47.) Minden yogi közül a legkiválóbb az, akinek hite szilárd az odaadó szolgálattal foglalkozó hiteles írásokban, és minden szolgálatát Értem végezve, tiszta szívbõl imád engem a dicsõségemrõl való hallással és magasztalással. Minden kétséget kizáróan, ez az Én véleményem.