A szívet meghódító Guruélmény – Út a Guruhoz

Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!

Rendkívül szerencsésnek tartom magam. Az elmúlt egy éven belül kétszer jutottam el Indiába és lehettem Gurudév közvetlen közelségében. Én azt hiszem, hogy ez nagyrészt Krisna kegye Gurudév közvetítésével. Ehhez meg kellet vágynom, hogy kijussak és ott lehessek a Vjasa Puja-n. Belül magamban megfogalmaztam, hogy ezt szeretném és vágyom, hogy megadasson a lehetőség. Konkrétan pénz. Mert ugye, habár magas szellemi célokra törekszünk, ahhoz, hogy Gurudévhez elutazhassak anyagiakkal is kell foglalkozni.

Kb. egy évvel ezelőtt az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy Govinda Maharaj 80. Vjasa Pujajára ki szeretnék menni, hogy ott hódolatomat ajánlhassam, megmerítkezhessem lelki családunk forrásánál áradó energiákban és képességeim szerint valamiféle szolgálatot végezhessek ott. Ez a gondolat nem múlt el, hanem a vágy fokozatosan erősödött. Ekkor még el sem tudtam képzelni, hogy miből, hogyan tudnék megvenni egy repülőjegyet Indiába. És ott van még a többi kapcsolódó költség is. Kicsit dilemmáztam ezen, majd eldöntöttem, ha valamilyen módon plusz „pénz áll a házhoz”, amiből ezt megtehetem, akkor megyek! Ezt megfogalmaztam magamban az oltár előtt 1x 2x, majd elengedtem a dolgot. Októberben a cégemtől külföldi kiküldetésre küldtek 2 hétre. No ez plusz pénzt jelent, ebből kb. kifutja egy Indiai út – gondoltam. És nagyjából így is van. Node az elme sem rest. Ha már itt van ez a pénz, minek elkölteni?! Meg ha most ezt elköltöd, akkor miből fizeted majd a január eleji számlákat?! Kiürül a kassza! Hmmm,… Mintha Krisna meghallotta volna ezt a gondolkodást…. /Lehet, hogy tényleg meghallotta!?! / Nosza elküldtek még 2 hétre külföldre. Mintha azt mondaná: „Tessék. megduplázom neked. Ha ez sem elég, így is kifogásokat keresel, akkor nem is akarod igazán.” Persze átláttam a szitán! Gyorsan meg is vettem a jegyet. December elejére oda, és Karácsony másnapjára vissza. Nagyon gyorsan telt el az a pár hét. Kerítést festhettem Nabadvipban, Gurudév verandáját porszívózhattam Kalkuttában, sok hittársunkkal találkozhattam és beszélgettem. És végül Vrindavan, Govardhan. Sajnos nem tudom visszaadni az élmények legfontosabb részét, a lelki töltést, a hangulatot. Ott lenni a lelkes tanítványok közt együtt eksztázisban Kirtanozni Gurudév (képe) előtt a Vyasa Puján, barangolni Krsna és Radharani kedvteléseinek helyszínein, Templomokban Vrindavanban, majd a Govardan Parikram. Hogy milyen az, hajnalban a Templomunk tetején Japázni, ezernyi Árati mindenfelől áradó hangjától vibráló levegőt szívva be, miközben kel fel a nap. Vagy a Radha Damodar Templomban Jiva Gosvami, Rupa Gosvami és Krisnadasa Kaviraja Gosvami Samadhijai. Srila Pabhupad Swami Maharaj dolgozószobája.

Nagyon NAGYON szerettem volna eljutni Puriba is. Haridas Thakura Samdhija olyan mély emlékeket hagyott bennem mikor először ott jártam, hogy mindenképp vágytam vissza oda. Azonban az idő korlátozott volt számomra. A vágy megmaradt. Sőt erősödött. Mikor beláttam, hogy ezen az utamon ez már nem valósulhat meg, gondolkodtam. Mikor hogyan?!?! Hát,... talán nyárra a Ratha Yatra idején. Mert az is megfogott. Először csupán gondolatban. Jó lenne ott lenni, mikor az Úr Jagannath örök társai, Subhadra és Baladév és milliós tömeg kíséretében végigmennek szekerükkel Puri főutcáján. De honnan lesz nekem fél éven belül megint egy Indiai útra pénzem!? Hát valahogy Krisna kegye oly nagy volt irányomban, eme egyszerű elesett emberke irányában, hogy még ezt is megadta.

Mivel nem tudom visszaadni az élményt, mindenkinek azt kívánom, élje meg! Vágyjátok meg szívből, őszintén! Meg fog érkezni! Legyetek résen, vegyétek észre a lehetőséget, mikor megadatik és éljetek vele!

Tiszteletteljes hódolattal Srí Gurunak, a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek:

Tapas Krsna Das

A szívet meghódító első Guruélmény - Első találkozásom Govinda Maharadzzsal

Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!

Személyesen 1999-ben volt szerencsém életemben először találkozni Srila Bhakti Szundar Govinda Maharádzzsal Olaszországban. Ez a találkozás és az egy hét, amit ott töltöttünk, a világ minden tájáról odasereglő tanítványok között, számomra meghatározó élménnyé lett.

Mindig is kereső, kutató voltam, a velem született őszinte kíváncsiságtól hajtva. Mikor kikerültem a családi fészekből az egyetem számomra olyan emberekkel való találkozásokkal várt, akik ezt a keresést tovább serkentették, bíztatták. Az ifjúi gyomor mindent megemésztő mohóságával faltam az új tapasztalásokat, élményeket, melyek valahogy a lelkiséghez kapcsolódtak; TM, Buddhizmus, jóga, agykontroll, távolkeleti harcművészetek, Taoizmus, a Biblia, Hamvas Béla, Szepes Mária, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc mind terítékre kerültek és teljes nyitottsággal fogadtam magamba őket. Azután figyeltem, hogyan hatnak és milyen mértékben épülnek bele az életembe anélkül, hogy erőlködve életem részévé betonoznám őket, közben ezáltal magamat is cementzárkába zárva. 1996-ban ismerkedtem meg közelebbről pár lelkes emberrel, akik a Vaishnavizmus útját követik. Ez a kapcsolat az évek során folyamatosan épült és mélyült bennem ugyanúgy, mint ahogy érzésem szerint közöttünk. Nem akartam, nem erőltettem, valahogy egyszerűen az életem része lett.
Ennek köszönhetem, hogy 1999-ben mikor Srila Bhakti Szundar Govinda Maharádzs körbe járta a világot, hogy tanítványainak és sok-sok kereső léleknek ezáltal lehetőséget nyújtson a társulásra és a szolgálatra, én is azon szerencsések közt voltam, akik Magyarországról Olaszországba mentünk, hogy vele személyesen találkozzunk.

A legelső személyes találkozásra nem emlékszem igazán. Sok új arc, új nevek, furcsa ruhákba öltözött emberek egész kis serege. Mindenki nagyon kedves, türelmes és megértő. Sokan beszéltek a filozófiáról, különböző fontos dolgokról, amelyekre lehet szégyen, nem emlékszem. Határozottan emlékszem azonban az egyik reggel élményére. Általában nem vagyok korán kelő, de ezen a reggelen minden gond nélkül felébredtem hajnalban, és bár a mi kis csoportunkból még mindenki az igazak álmát aludta, én bementem Gurudév hajnali leckéjére. Nem értem oda a legelejére, láthatóan Gurudév már egy ideje fenn volt és több tanítványa körülötte lelkesen hallgatta őt. Amikor beléptem az ajtón, letérdeltem, majd leborultam. Ekkor Gurudév rám nézett –éreztem magamon a tekintetét, de nem láthattam- és hallottam amint azt mondja „Hare Krsna”. És ott megfordult körülöttem a világ. Könnyek szöktek a szemembe és nem értettem mi történik. Nem volt megváltás, sem megvilágosodás, sem vízözön és nem jött purgatórium, valami mégis nagyon mélyen, nagyon gyökeresen megváltozott. Nem vagyok egy szentimentális típus, sokkal inkább racionalista. Annál inkább meglepett az érzések ilyen áradása, mely feltört bennem és sodort, mint kis papírcsónakot a szökőár. Csak ültem ott, néztem ki a fejemből és a lecke tanításából, a filozófiából egy betű nem maradt meg. Csak az, hogy valaki megérintette a lelkemet és valami felfoghatatlan módon –csak később értettem meg, hogy ez történt,- elvarázsolt, elrabolta a szívemet. De ne nevezzük elrablásnak mikor a szív eredeti őszinte vágya kezd felébredni. A vágy, az érzés ott van mindannyiunk lelke mélyén. Mikor valaki felébreszt minket, vagy csak elkezd ébresztgetni, sokszor még nem is értjük mi történik. „Mért nem hagy békén aludni?!” – dühöngünk. Majd később talán elkezdjük megérteni, sejteni.

Akkor, ott elindult valami azáltal a két szó által, amit a Lelki Tanítómester kimondott. Ez a valami 7 év alatt érett odáig, hogy kérjem és megkapjam az avatást Gurudévtől. Egészen röviden így kezdődött számomra minden.

Tiszteletteljes hódolattal Srí Gurunak, a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek:

Tapas Krsna Das

A szívet meghódító első Guruélmény - reflexió a BlogTV-re

Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!

Én alapjában véve kíváncsi ember vagyok. Elsősorban a tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Az igazi megélés nélküli elméletek érdekesek, de nem ragadnak úgy magukkal. Mindíg is megmozgat, hogy ki miként él meg dolgokat, történéseket az életben. Mondjuk például a találkozást a Guruval. Hogyan érinti meg az emberek szívét? Milyen érzéseket ébreszt? Éppen ezért nagyon megfogott mikor legutóbb Goswami Maharaj a BlogTV-n pont arról mesélt hogyan került kapcsolatba életében először Guru Maharajzsal, Bhakti Raksak Sridhar Maharaj tanításának édességével.

Miután Goswami Maharaj csatlakozott a mozgalomhoz, de még harinam felavatása előtt Los Angelesben végezte a szolgálatát. Íme Goswami Maharaj emlékezése az első találkozásra Sridhara Maharaj tanításával:

"Szeretném elmondani milyen mélyen is gyökerezik ez a kapcsolat. (...) Los Angelesben voltunk. Ott rendszeresen ment egy rádió show, a "Krisna Show". Én San Franciscóban csatlakoztam a mozgalomhoz és onnan küldtek Los Angelesbe, mert Los Angelesi központból Prabhupad mindenkit prédikáló útra küldött szerteszét a világba. (...)
Szóval ott voltam a konyhában zöldségeket aprítottam és közben mind a Krisna Showt hallgattuk. Éppenséggel ez volt az egyetlen Show amit hallgattunk. És akkor,... - én addigra már Prabhupad könyveit, a Bhagavad Ghitát is és a Srimad Bhagavatam köteteit is 8-10-szer elolvastam elejétől végéig-, de ilyet még nem hallottam.
Akkor azt mondtam:
"Ez a Prabhu nagyon komoly megvalósítással rendelkezik."
Erre valaki a konyhában megszólalt:
"Ó, ez nem ő, most egy cikket olvas a 'Vissza Istenhez' Magazinból."
Mire én:
"Ki írta azt?"
Erre Ő:
"Acyutananda Maharaj"
Erre én:
"Találkoznom kell ezzel az Acyutananda Maharajzsal. Ez a legcsodálatosabb dolog amit valaha hallottam."
Mire ő azt mondja:
"Nem, nem. Ez ugyan Acyutananda Maharaj, aki találkozott Srila Prabhupad hittestvérével Srila Sridhar Maharajzsal és a cikkben azt adja tovább amit Sridhar Maharaj mondott."
Így őszintén elmondhatom, hogy még mielőtt az avatást megkaptam volna Srila Prabhupadtól, hallottam Guru Maharaj-t és Guru Maharaj eszméje MÁR AKKOR megérintett igazán felrázó, észveszejtő, szívbe markoló élmény volt."
/Forrás: http://www.blogtv.com/People/Goswami/

Remélem, hogy hozzám hasonlóan ezek a szavak, az ilyen és hasonló történetek mindenkinek inspirációt adnak, felidézik saját személyes élményeinket melyeket Gurudévvel és más tanítványokkal megéltünk, lerázva ezáltal a mindennapi teendők okozta zsibbadást lelkünk eredeti, őszinte vágyáról.

Tiszteletteljes hódolattal a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek: Tapas Krsna Das