A szívet meghódító Guruélmény – Út a Guruhoz

Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!

Rendkívül szerencsésnek tartom magam. Az elmúlt egy éven belül kétszer jutottam el Indiába és lehettem Gurudév közvetlen közelségében. Én azt hiszem, hogy ez nagyrészt Krisna kegye Gurudév közvetítésével. Ehhez meg kellet vágynom, hogy kijussak és ott lehessek a Vjasa Puja-n. Belül magamban megfogalmaztam, hogy ezt szeretném és vágyom, hogy megadasson a lehetőség. Konkrétan pénz. Mert ugye, habár magas szellemi célokra törekszünk, ahhoz, hogy Gurudévhez elutazhassak anyagiakkal is kell foglalkozni.

Kb. egy évvel ezelőtt az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy Govinda Maharaj 80. Vjasa Pujajára ki szeretnék menni, hogy ott hódolatomat ajánlhassam, megmerítkezhessem lelki családunk forrásánál áradó energiákban és képességeim szerint valamiféle szolgálatot végezhessek ott. Ez a gondolat nem múlt el, hanem a vágy fokozatosan erősödött. Ekkor még el sem tudtam képzelni, hogy miből, hogyan tudnék megvenni egy repülőjegyet Indiába. És ott van még a többi kapcsolódó költség is. Kicsit dilemmáztam ezen, majd eldöntöttem, ha valamilyen módon plusz „pénz áll a házhoz”, amiből ezt megtehetem, akkor megyek! Ezt megfogalmaztam magamban az oltár előtt 1x 2x, majd elengedtem a dolgot. Októberben a cégemtől külföldi kiküldetésre küldtek 2 hétre. No ez plusz pénzt jelent, ebből kb. kifutja egy Indiai út – gondoltam. És nagyjából így is van. Node az elme sem rest. Ha már itt van ez a pénz, minek elkölteni?! Meg ha most ezt elköltöd, akkor miből fizeted majd a január eleji számlákat?! Kiürül a kassza! Hmmm,… Mintha Krisna meghallotta volna ezt a gondolkodást…. /Lehet, hogy tényleg meghallotta!?! / Nosza elküldtek még 2 hétre külföldre. Mintha azt mondaná: „Tessék. megduplázom neked. Ha ez sem elég, így is kifogásokat keresel, akkor nem is akarod igazán.” Persze átláttam a szitán! Gyorsan meg is vettem a jegyet. December elejére oda, és Karácsony másnapjára vissza. Nagyon gyorsan telt el az a pár hét. Kerítést festhettem Nabadvipban, Gurudév verandáját porszívózhattam Kalkuttában, sok hittársunkkal találkozhattam és beszélgettem. És végül Vrindavan, Govardhan. Sajnos nem tudom visszaadni az élmények legfontosabb részét, a lelki töltést, a hangulatot. Ott lenni a lelkes tanítványok közt együtt eksztázisban Kirtanozni Gurudév (képe) előtt a Vyasa Puján, barangolni Krsna és Radharani kedvteléseinek helyszínein, Templomokban Vrindavanban, majd a Govardan Parikram. Hogy milyen az, hajnalban a Templomunk tetején Japázni, ezernyi Árati mindenfelől áradó hangjától vibráló levegőt szívva be, miközben kel fel a nap. Vagy a Radha Damodar Templomban Jiva Gosvami, Rupa Gosvami és Krisnadasa Kaviraja Gosvami Samadhijai. Srila Pabhupad Swami Maharaj dolgozószobája.

Nagyon NAGYON szerettem volna eljutni Puriba is. Haridas Thakura Samdhija olyan mély emlékeket hagyott bennem mikor először ott jártam, hogy mindenképp vágytam vissza oda. Azonban az idő korlátozott volt számomra. A vágy megmaradt. Sőt erősödött. Mikor beláttam, hogy ezen az utamon ez már nem valósulhat meg, gondolkodtam. Mikor hogyan?!?! Hát,... talán nyárra a Ratha Yatra idején. Mert az is megfogott. Először csupán gondolatban. Jó lenne ott lenni, mikor az Úr Jagannath örök társai, Subhadra és Baladév és milliós tömeg kíséretében végigmennek szekerükkel Puri főutcáján. De honnan lesz nekem fél éven belül megint egy Indiai útra pénzem!? Hát valahogy Krisna kegye oly nagy volt irányomban, eme egyszerű elesett emberke irányában, hogy még ezt is megadta.

Mivel nem tudom visszaadni az élményt, mindenkinek azt kívánom, élje meg! Vágyjátok meg szívből, őszintén! Meg fog érkezni! Legyetek résen, vegyétek észre a lehetőséget, mikor megadatik és éljetek vele!

Tiszteletteljes hódolattal Srí Gurunak, a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek:

Tapas Krsna Das

Bhaktaélet Soquel-ben 2. rész

Hogyan éltük meg a vaisnavizmus három legfontosabb alappillérét?

Hari-katha: Krsnáról szóló, vele kapcsolatos beszéd

Csütörtökönként Sarvabhanava Prabhu, családos férfi, a Veteránok Házában végezte szolgálatát, már 2004 óta prédikál az érdeklődőknek. Meglepő volt tapasztalnom, hogy nincs belépő, holott egy hónapra 300 dollárt kértek terembérleti díjként. De egy idő után megértettem, hogy igazuk van. Chaitanya Mahaprabhu üzenetét ingyen adják tovább az arra szomjazóknak, mint ahogy Ő is csinálta mikor 500 évvel ezelőtt jelen volt Indiában. A programon a Mahamantra éneklése nyitotta és zárta körbe az előadását, igyekezvén lelkesedést, reményt adni, megvilágítani az anyagi és lelki világ tulajdonságait, a lélek útját, feladatát. A végén a templomból hozott praszádamot szolgáltuk fel mindenki megelégedettségére. Nem ragaszkodott prédikációja eredményéhez, hogy ki jön másnap a templomba, vagy vesz egy könyvet, s kérdez még a program végén, de mindent megtett hogy átadja, mit kapott Srila Govinda Maharaj-tól, Srila Guru Maharaj-tól és a vaisnaváktól. Látszik rajta, tudja, hogy végül minden Bhagavan Sri Krsna kezében van, az ő akaratától függ. Ez így csodálatossá tette e heti eseményt.
(Képgaléria itt található...)

Hari-kirtan: Krsna szent neveinek együttes éneklése

Péntekenként Kamal Krsna Prabhu vezetésével Santa Cruz központjában, jobbára a Pacific Avenue-n sétálva énekeltük a Hare Krsna Mahamantrát. Ha jó idő volt először leültünk pokrócokra, énekeltünk, míg ő a felállított hordozható prédikációs asztalnál osztotta meg a lelki élet rejtelmeit a járókelőkkel.

Nem voltunk sokan, olykor hárman-négyen, néha többen. Nyugaton, a kizárólag anyagi életben úszkáló lelkek közt énekelni a Harinam-ot, elképesztő. Mintha egy másik világban lennél, egy buborékban, amelyben a boldogság az idővel csak növekszik. Látni a másik szemében, ahogy énekli a mantrát, hogy nemcsak fontos neki, nemcsak végzi, mert ez a kötelességünk, hanem szereti, sőt imádja csinálni, s boldog, egyszerűen boldog közben, sőt ezt próbálja megosztani lélektársaival, a vaisnavákkal és a leendő vaisnavákkal egyszerre, hátborzongató érzés.

Halloween éjén este 6-kor kezdtük fergeteges Sankirtanunk a sok őrült jelmezbe öltözött tömeg közt az utcán, s hat és fél órával később hagytuk abba, éjfél után, mert már fizikailag nem bírták tagjaink, s hangszálunk kifáradt. Az volt az egyik legjobb alkalom. Még egy szemeteskuka méretű óriásdobot cipeli férfi is csatlakozott hozzánk, a mrdangának adva kis háttértámogatást, ami elkelt a hangzavarban. Bárcsak lett volna legalább három mrdangánk.

Tavasszal bevezettük a gongot is a sankirtanba. Ez már szinte azt az érzést keltette, hogy Indiában vagyunk az utcán parikrámon, vagy a templomban.

S hogy a nagyvárosok se maradjanak ki a Harinam-ból, a szombati San Jose program előtt egy másfél órás sankirtanra mentünk a közeli könyvtárhoz, s onnan sétálva egy nagy körrel vissza a templomhoz. Többször megtörtént, hogy érdeklődők eljöttek a templomi programra utána.
(Képgalériák Santa Cruzból: június, május, és San Jose-ból április)

Krsna-prasad: Krsnának felajánlott étel, amit utána felszolgálva megtisztelünk (elfogyasztjuk)

Mindkét tanévi félév első heteiben a helyi Cabrillo főiskolán egy héten templomi praszádamot osztottunk a diákok végtelen örömére. A templomban Rajani, Vrnda, Divyasakti Didi-k, Kamal Krsna, Vidura Prabhu-k főzték többnyire az ételeket erre az alkalomra. Mahadevi Didi, mint a főiskola tanulója, megszervezte ezt a lehetőséget számunkra. A délben felállított asztaloknál pillanatok alatt elfogyott az étel.

A főzés fontos eleme a vaisnava életnek, főzni Krsnának, főzni a vaisnaváknak. Ezért a konyhában mindig lelkes bhaktákkal lehetett társulni, mégha csak krumplit vagy répát aprítani álltam is be. Finomat főznek, nagyon finomat. Különösképp az ünnepi 25-30 féle fogás minden képzeletet felülmúl.
(Képgalériák: 2008. szeptember, 2009. április )

Bhaktaélet Soquel-ben

2009 augusztusában érkeztem a soqueli asramba, Kaliforniába, pont Janmastami, Krsna megjelenési napjának ünnepe előtt. Hamar kiderült, milyen egy ünnep egy nyugati templomnál. Eukaliptusz leveleket gyűjtöttünk, a belőlük készített füzérekkel, s más dekorációkkal díszítettük a templomszobát. Bhakták csoportja órákon keresztül folyamatosan készítették az ételeket a konyhában. Sripad Janardan Maharaj adott leckét az esti árati után, majd kirtan és a praszádam megtisztelése következett.
(A képgaléria Janmastamiról itt látható...)

A legmegkapóbb élményem, hogy az elkötelezett bhakták szemében és viselkedésében érezhető a kapcsolat Srila Gurudévvel, akiknek tényleg szívügye a templom, a vaisnavák szolgálata. Mindezt sajátos humor fűszerezi minden nap az események sűrűjében.

Most jöjjön egy idézet, egy barátomtól kaptam:

„
harer nama harer nama
harer namaiva kevalam
kalau nasty eva nasty eva
nasty eva gatir anyatha

Kalau azt jelenti "ebben a korban". Nasty eva, nasty eva, nasty eva – háromszor nasty eva. Eva jelentése "biztosan," és nasti jelentése "nem". "Biztosan nem, biztosan nem, biztosan nem" Mi ez a "biztosan nem" ? Senki sem érheti el az önmegvalósítást a karma (gyümölcsöző cselekedetek) útján. Ez az első „biztosan nem”. Senki sem érheti el az önmegvalósítást a jnana (tudás) útján. Ez a második „biztosan nem”. Senki sem érheti el az önmegvalósítást a yoga (misztikus képességek) útján. Ez a harmadik „biztosan nem”
Kalau. Kalau jelentése "ebben a korban." Kalau nasty eva nasty eva nasty eva gatir anyatha. Ebben a korban biztosan senki sem képes sikert elérni e három módszer egyikével sem.
Akkor mi az ajánlott folyamat? Harer nama harer nama harer namaiva kevalam. Egyszerűen énekeld a Hare Krsna mantrát. Kevalam jelentése "egyedüli, egyetlen" Egyszerűen énekeld a Hare Krsna mantrát. Ez a legkönnyebb és legfenségesebb folyamat. Ez ajánlott, megvalósítható és hivatalosan jóváhagyott. Vedd hát. Fogadd el az élet bármely körülményei között. Énekeld. Nincs kiadás, nincs veszteség. Nem egy titkot éneklünk. Nem. Ez nyitott. Éneklésével szíved megtisztul.

Ebben az anyagi világban senki sem akar szenvedni, de megjelenik az életünkben. Váratlanul, mint ahogy az erdőtűz is anélkül keletkezik, hogy bárki meggyújtana egy gyufát, megjelenik. Senki sem akar háborút, de a háborúkat megvívják. Senki sem akar éhezni, de az éhínség eljön. Senki sem akar járványt az életébe, de eljön. Senki sem akar harcolni, de kell. Senki sem akar viszályt, félreértést az életébe, de ott van. Miért? Ez olyan, mint a lobogó tűz az erdőben, s azt nem lehet tűzoltó eszközökkel eloltani. Ez a problémák lobogó tüze nem oldható meg az úgynevezett haladó tudományos tudásunkkal. Nem. Lehetetlen. Mint ahogy senki sem képes megállítani az erdőtüzet tűzoltó autók odaküldésével, vagy vízszállítással, életünk problémái sem oldhatók meg semmilyen anyagi folyamattal.”


Miért volt különleges együtt élni a kaliforniai bhaktákkal?
Hogy a fenntebb említett folyamatot komolyan vették, s igyekeztek minden nap ebben élni, egymást erősíteni, bátorítain, lelkesíteni, ha kell humorral.

(folyt.köv.)

Kalkuttában és Navadwipban töltöttem pár hónapot, 1.rész

Már rég volt, és abban az időben nem írtam naplót. Azért megpróbálom felidézni emlékeimet 2007 monszunos nyaráról. Az utazásom Kalkuttában kezdődött, ott töltöttem egy bő hónapot Gurudévvel és a bhaktákkal. A RathaYatra előtt nem sokkal érkeztem Indiába, de akkoriban engem nem nagyon érdekelt Dzsagganáth Puri. Az előtte lévő évben ugyanis már éltem ott fél évet. Gurudév mellett akartam maradni, amíg el nem indul a körútjára a világba, hogy meglátogassa a Srí Chaitanya Saraswat Math különféle templomait és lakóit.
Az itt töltött hónap szolgálatban telt, amely megnyugtatta az akkoriban zaklatott lelkemet. Rendkívül szerencsés voltam. Ahogy megérkeztem, kaptam, egy nem mindennapi szolgálatot (sévát). Nanda Priya akkorra már fél éve mosta Gurudév ruháit. Sajnos a csuklója bedagadt, és már régóta fájt szegénynek, így hát át kellett adni valakinek a szolgálatot. Pont ott voltam, mikor ezt kérte, így gyorsan felajánlottam, hogy én szívesen megcsinálom. Egy évvel ezelőtt Kalkuttában már vasaltam Gurudév ruháit. Megkaptam mindkét szolgálatot, a vasalást, mosást, és Gurudév verandájának takarítását is. Azt hittem ez általános, de a többiek csak csodálkoztak, hogy kaptam ilyen szolgálatot. Bár igyekeztem ellátni a feladatom, mégis Gurudév visszaküldte három nap múlva az összes ruhát, hogy öblítsem ki rendesen. Így aztán egész nap csak öblögettem, és két napig vasaltam. Később nagyon elégedettek voltak velem, mert amíg ott voltam, a mosást, vasalást én feladatom volt. Nagyon boldog voltam, az ott eltöltött időben.
Reggelente az Arati után, Gurudévhez mentünk darshanra. Néha mesélt, néha csak csendben jelen voltunk, ha nem érezte jól magát. Mindig szívesen látott minket.

A szívet meghódító első Guruélmény - Első találkozásom Govinda Maharadzzsal

Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!

Személyesen 1999-ben volt szerencsém életemben először találkozni Srila Bhakti Szundar Govinda Maharádzzsal Olaszországban. Ez a találkozás és az egy hét, amit ott töltöttünk, a világ minden tájáról odasereglő tanítványok között, számomra meghatározó élménnyé lett.

Mindig is kereső, kutató voltam, a velem született őszinte kíváncsiságtól hajtva. Mikor kikerültem a családi fészekből az egyetem számomra olyan emberekkel való találkozásokkal várt, akik ezt a keresést tovább serkentették, bíztatták. Az ifjúi gyomor mindent megemésztő mohóságával faltam az új tapasztalásokat, élményeket, melyek valahogy a lelkiséghez kapcsolódtak; TM, Buddhizmus, jóga, agykontroll, távolkeleti harcművészetek, Taoizmus, a Biblia, Hamvas Béla, Szepes Mária, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc mind terítékre kerültek és teljes nyitottsággal fogadtam magamba őket. Azután figyeltem, hogyan hatnak és milyen mértékben épülnek bele az életembe anélkül, hogy erőlködve életem részévé betonoznám őket, közben ezáltal magamat is cementzárkába zárva. 1996-ban ismerkedtem meg közelebbről pár lelkes emberrel, akik a Vaishnavizmus útját követik. Ez a kapcsolat az évek során folyamatosan épült és mélyült bennem ugyanúgy, mint ahogy érzésem szerint közöttünk. Nem akartam, nem erőltettem, valahogy egyszerűen az életem része lett.
Ennek köszönhetem, hogy 1999-ben mikor Srila Bhakti Szundar Govinda Maharádzs körbe járta a világot, hogy tanítványainak és sok-sok kereső léleknek ezáltal lehetőséget nyújtson a társulásra és a szolgálatra, én is azon szerencsések közt voltam, akik Magyarországról Olaszországba mentünk, hogy vele személyesen találkozzunk.

A legelső személyes találkozásra nem emlékszem igazán. Sok új arc, új nevek, furcsa ruhákba öltözött emberek egész kis serege. Mindenki nagyon kedves, türelmes és megértő. Sokan beszéltek a filozófiáról, különböző fontos dolgokról, amelyekre lehet szégyen, nem emlékszem. Határozottan emlékszem azonban az egyik reggel élményére. Általában nem vagyok korán kelő, de ezen a reggelen minden gond nélkül felébredtem hajnalban, és bár a mi kis csoportunkból még mindenki az igazak álmát aludta, én bementem Gurudév hajnali leckéjére. Nem értem oda a legelejére, láthatóan Gurudév már egy ideje fenn volt és több tanítványa körülötte lelkesen hallgatta őt. Amikor beléptem az ajtón, letérdeltem, majd leborultam. Ekkor Gurudév rám nézett –éreztem magamon a tekintetét, de nem láthattam- és hallottam amint azt mondja „Hare Krsna”. És ott megfordult körülöttem a világ. Könnyek szöktek a szemembe és nem értettem mi történik. Nem volt megváltás, sem megvilágosodás, sem vízözön és nem jött purgatórium, valami mégis nagyon mélyen, nagyon gyökeresen megváltozott. Nem vagyok egy szentimentális típus, sokkal inkább racionalista. Annál inkább meglepett az érzések ilyen áradása, mely feltört bennem és sodort, mint kis papírcsónakot a szökőár. Csak ültem ott, néztem ki a fejemből és a lecke tanításából, a filozófiából egy betű nem maradt meg. Csak az, hogy valaki megérintette a lelkemet és valami felfoghatatlan módon –csak később értettem meg, hogy ez történt,- elvarázsolt, elrabolta a szívemet. De ne nevezzük elrablásnak mikor a szív eredeti őszinte vágya kezd felébredni. A vágy, az érzés ott van mindannyiunk lelke mélyén. Mikor valaki felébreszt minket, vagy csak elkezd ébresztgetni, sokszor még nem is értjük mi történik. „Mért nem hagy békén aludni?!” – dühöngünk. Majd később talán elkezdjük megérteni, sejteni.

Akkor, ott elindult valami azáltal a két szó által, amit a Lelki Tanítómester kimondott. Ez a valami 7 év alatt érett odáig, hogy kérjem és megkapjam az avatást Gurudévtől. Egészen röviden így kezdődött számomra minden.

Tiszteletteljes hódolattal Srí Gurunak, a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek:

Tapas Krsna Das

A szívet meghódító első Guruélmény - reflexió a BlogTV-re

Minden dicsőség Sri Gurunak és Górangának!

Én alapjában véve kíváncsi ember vagyok. Elsősorban a tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Az igazi megélés nélküli elméletek érdekesek, de nem ragadnak úgy magukkal. Mindíg is megmozgat, hogy ki miként él meg dolgokat, történéseket az életben. Mondjuk például a találkozást a Guruval. Hogyan érinti meg az emberek szívét? Milyen érzéseket ébreszt? Éppen ezért nagyon megfogott mikor legutóbb Goswami Maharaj a BlogTV-n pont arról mesélt hogyan került kapcsolatba életében először Guru Maharajzsal, Bhakti Raksak Sridhar Maharaj tanításának édességével.

Miután Goswami Maharaj csatlakozott a mozgalomhoz, de még harinam felavatása előtt Los Angelesben végezte a szolgálatát. Íme Goswami Maharaj emlékezése az első találkozásra Sridhara Maharaj tanításával:

"Szeretném elmondani milyen mélyen is gyökerezik ez a kapcsolat. (...) Los Angelesben voltunk. Ott rendszeresen ment egy rádió show, a "Krisna Show". Én San Franciscóban csatlakoztam a mozgalomhoz és onnan küldtek Los Angelesbe, mert Los Angelesi központból Prabhupad mindenkit prédikáló útra küldött szerteszét a világba. (...)
Szóval ott voltam a konyhában zöldségeket aprítottam és közben mind a Krisna Showt hallgattuk. Éppenséggel ez volt az egyetlen Show amit hallgattunk. És akkor,... - én addigra már Prabhupad könyveit, a Bhagavad Ghitát is és a Srimad Bhagavatam köteteit is 8-10-szer elolvastam elejétől végéig-, de ilyet még nem hallottam.
Akkor azt mondtam:
"Ez a Prabhu nagyon komoly megvalósítással rendelkezik."
Erre valaki a konyhában megszólalt:
"Ó, ez nem ő, most egy cikket olvas a 'Vissza Istenhez' Magazinból."
Mire én:
"Ki írta azt?"
Erre Ő:
"Acyutananda Maharaj"
Erre én:
"Találkoznom kell ezzel az Acyutananda Maharajzsal. Ez a legcsodálatosabb dolog amit valaha hallottam."
Mire ő azt mondja:
"Nem, nem. Ez ugyan Acyutananda Maharaj, aki találkozott Srila Prabhupad hittestvérével Srila Sridhar Maharajzsal és a cikkben azt adja tovább amit Sridhar Maharaj mondott."
Így őszintén elmondhatom, hogy még mielőtt az avatást megkaptam volna Srila Prabhupadtól, hallottam Guru Maharaj-t és Guru Maharaj eszméje MÁR AKKOR megérintett igazán felrázó, észveszejtő, szívbe markoló élmény volt."
/Forrás: http://www.blogtv.com/People/Goswami/

Remélem, hogy hozzám hasonlóan ezek a szavak, az ilyen és hasonló történetek mindenkinek inspirációt adnak, felidézik saját személyes élményeinket melyeket Gurudévvel és más tanítványokkal megéltünk, lerázva ezáltal a mindennapi teendők okozta zsibbadást lelkünk eredeti, őszinte vágyáról.

Tiszteletteljes hódolattal a Vaisnaváknak és minden őszinte keresőnek: Tapas Krsna Das

Indul a blogunk!

Talán nem is annyira rejtett az a rejtett kincs. Lehet, hogy csak rossz helyen keressük. A Bhagavad-gítát lapozgatva a minap ez a két vers ragadta meg a figyelmemet.

"Még ha valaki a legförtelmesebb tetteket is követi el, ha minden kihasználáson és lemondáson alapuló, nem odaadó törekvést feladva elkezdi kizárólagos és háborítatlan odaadó szolgálatomat, akkor tiszteletreméltó mint egy szent, mert magához ölelte az élet forradalmi síkját.

Még a leggyarlóbb embert is hamarosan jámbor tettek ékesítik, és maradandó békét ér el. Ó Kunti fia, valld és hirdesd: az Én hívem nem győzetik le soha!"

Bhagavad-gíta 9.30.31.

Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy találkozhattam Gurudevvel és híveivel.
Srila B. S. Govinda Maharaj jelenleg Tájföldön van. Reményeink szerint hamarosan elindul körutazására, hogy találkozzon a bhaktákkal mindenfelé a világban.
Kis magyar csapatunk tagjai is bejárták a világot Indiától Amerikáig, és mindenhol megismerkedtek a helyi vaisnavákkal, szokásokal. Erről fogunk írni, ki-ki a maga stílusában. Természetesen filozófiai, vagy csak hétköznapi témák is előfordulnak. Az írásaink gyökere a Gurunk iránti hűségünk, szeretetünk, tiszteletünk.

Vradzsa Ramá d.d. (Túri Virág Réka)

Bhagavad-Gita: A Bhagavad-gita dicsõsége

1. vers

Aki fegyelmezett elmével, s nagy odaadással recitálja eme szentírást, a Bhagavad-gitat, minden erény adományozóját, az eléri az Úr Visnu állandó lakhelyét, Vaikunthát, amely mindig mentes a félelembõl és bánatból fakadó evilági tulajdonságoktól.

2. vers

Aki önfegyelmezett, s komolyan tanulmányozza e szent mûvet, annak mind elõzõ, mind jelenlegi életében elkövetett bûnei hamuvá égve tûnnek el.

3. vers

Az ember, hogy testét tisztán tartsa minden nap vízben fürdeti azt. Viszont, aki csak egyszer is megmártózik a Bhagavad-gita habjaiban, az megtisztul az anyagi létezés gyötrelmeket szülõ minden mocskától, azaz, ha csak egyszer is odaadással olvassuk végig a Gitat, minden evilági fertõnk megsemmisül.

4. vers

Mindig nagyon szépen, s odaadással eltelve kell énekelni eme Szózatot, az Isteni Éneket, amely személyesen a Legfelsõbb Úr, Sri Krsna szent lótuszajkairól áradt ki. Adhat-e hát ennél nagyobb áldást bármilyen más szentírás tanulmányozása?

5. vers

Aki az Úr Visnu ajkairól életre kelõ Mahabharata legbensõbb lényegét képezõ Gita Gangeszvizét issza, annak sohasem kell újjászületnie ebben az anyagi világban. Ily módon, a Gita odaadó recitálása révén a születés és halál körforgása örökre befejezõdik.

6. vers

Mindegyik Upanisad egy tehénhez hasonlatos, Sri Krsna, Nanda fia pedig a tehenek fejõje. Arjuna a borjú, a Gita csodálatos nektárja a tej, s az istenes értelemmel megáldott, szerencsés hívõk pedig a tej élvezõi és lelkes kortyolói.

7. vers

Nincs szükség csak egyetlen szentírásra: a Sri Krsna által elénekelt isteni Gitara; csak egyetlen Úr méltó az imádatra: Sri Krsna; ne vibráljunk más mantrát csak szent neveit; s ne legyen más kötelesség csak az ò odaadó szolgálata!

Bhagavad-Gita: Tizennyolcadik Fejezet: Az isteni szabadság végsõ célja

(1.) Arjuna szólt: Ó Mahabaho, Hrsikesa, Kesinisudana, szeretném tudni a különbséget a tettekrõl való lemondás, és a tettek gyümölcseirõl való lemondás között.

(2.) A Legfelsõbb Úr szólt: A tanult bölcsek szerint az anyagi vágyak által hajtott tettekrõl való lemondást sannyasának nevezik, a tettek összes gyümölcsének feladását pedig tyagának.

(3.) Néhány tudós (a Sankhya iskolából) úgy véli, a cselekvésrõl (annak tökéletlen volta miatt) le kell mondani, míg mások, (mint a Mimamsaka iskola követõi) úgy vélik, az írások által elõírt áldozás, adományozás és vezeklés tetteit soha sem szabad feladni.

(4.) Ó Bharaták legjobbja, halld most tökéletes végkövetkeztetésemet a lemondást illetõen! Emberek legjelesebbje, a lemondásnak három jól meghatározható fajtája van.

(5.) Az áldozás, adományozás és vezeklés kötelességeit sohasem szabad feladni, mert az ilyen tettek még az értelmesek szívét is tisztítják.

(6.) Ezenfelül, ó Partha, mindezen tetteket kötelességszerûen kell végrehajtani, az utánuk vagy gyümölcseik után való legkisebb vágy nélkül, – ez az Én megmásíthatatlan és tökéletes végkövetkeztetésem.

(7.) A mindennapos kötelességek elhagyása sohasem helyes. Ha valaki megtévesztettsége miatt nem teljesíti õket, akkor lemondása a tudatlanság minõségében van.

(8.) Aki testi kényelmetlenségei miatti félelmében feladja napi kötelességeit, amit csak veszõdségei forrásának tekint, annak lemondása a szenvedély minõségében van. Ily módon sohasem érheti el a tettek gyümölcseirõl való tényleges lemondást, (a tudást).

(9.) Ó Arjuna, aki kötelességtudatban végzi mindennapos elõírt munkáját, feladván a hozzá való ragaszkodást és a gyümölcsei utáni vágyat, annak lemondása a jóság minõségében van.

(10.) Az éles elméjû, jóság minõségével megáldott, minden kétségtõl mentes lemondott nem veti meg a fáradtságos munkát, de nem is ragaszkodik a kellemeshez.

(11.) A testetöltött lélek valójában nem képes teljességgel lemondani minden nemû cselekvésrõl. Ezért az az igazi lemondott, aki tettei gyümölcseirõl mond le.

(12.) A tetteik gyümölcsei után törekvõk haláluk után háromféle eredményt érnek el: jót, rosszat vagy kevertet, de az igazi lemondottat (sannyasit) nem érintik tettei gyümölcsei.

(13.) Ó hatalmas hõs, a Sankhya és a Vedanta írások a tettek tökéletességének öt okát magyarázzák el, hallj most Tõlem ezekrõl!

(14.) Minden tett az alábbi öt tényezõ által jön létre: a test, az (önmagát cselekvõnek gondoló) anyag és lélek kapcsolatából eredõ hamis én-tudat, az érzékszervek, a különféle törekvések és a sors, azaz a világmindenség Legfelsõbb Irányítójának, a Felsõléleknek a közbeavatkozása.

(15.) Bármilyen helyénvaló vagy helytelen tettet hajtson is végre az ember, testével, szavaival vagy elméjével, ezen öt tényezõ képezi tettei okát.

(16.) Az az ostoba ember, aki saját magát tartja tettei egyedüli végrehajtójának, téveszméjének köszönhetõen sohasem értheti meg valóságos helyzetét.

(17.) Aki  mentes (az Abszolúttal való szembenállásból születõ) én-tudattól, és akinek értelmét nem érintik a világi tettek, az még ha embert öl is, nem gyilkos és nem szenved el semmilyen visszahatást.

(18.) A tudás, a tudás tárgya és a tudó a cselekvés három ösztönzõje; a cselekvés eszköze, a tett és a cselekvõ pedig a cselekvés három összetevõje.

(19.) A Sankhya írások három csoportra osztják a tudást, a tettet és a cselekvõt, az anyagi természet három minõsége szerint. Hallj most Tõlem róluk egymás után!

(20.) Az a tudás, ami által az ember minden lényben az egy és örökkévaló isteni természetem látja, a fel nem oszthatót, a felosztottban, a jóság minõségében van.

(21.) Az a tudás, amely által az ember a világban lévõ élõlényeket, azok (különbözõ egyéni érdekeibõl születõ) változatos tettei miatt, különállónak érzékeli, (és az igazság temérdek önálló arcát látja) a szenvedély minõségében van.

(22.) Az a tudás pedig, amely a jelentéktelen apróságokhoz, mint a mindent magába foglaló, végsõ igazsághoz vonzódik, amely értelem nélküli, híján van az írások bölcsességének és vakbuzgó, a tudatlanság minõségébe tartozik.

(23.) Az a tett, amelyet a szorongástól és ellenszenvtõl mentes ember rendszeresen, ragaszkodás nélkül hajt végre, a jóság minõségébe tartozik.

(24.) Az a tett, amelyet a vágyaktól fûtött és önzõ ember hajt végre, nagyra törõ erõfeszítések közepette, a szenvedély minõségében van.

(25.) Az a tett pedig, amelybe a megtévesztettség miatt úgy kezd bele az ember, hogy figyelmen kívül hagyja annak következményeit, a veszteséget, a magára és másokra ártalmas hatásait valamint önnön képességét a végrehajtásra, a tudatlanság minõségébe tartozik.

(26.) A minden nemû ragaszkodástól és önzéstõl mentes, lelkes, türelmes, sikerben és sikertelenségben egyaránt kiegyensúlyozott cselekvõ, a jóság minõségébe tartozik.

(27.) A ragaszkodó, gyümölcsökre vadászó, mohó, erõszakos, az írások szerint tisztátalan tetteket elkövetõ, ujjongás és siránkozás által uralt cselekvõ a szenvedély minõségében van.

(28.) Az ingatag elméjû, tompa értelmû, követelõdzõ, fondorlatos, lusta, mogorva és mindig halogató cselekvõ, aki nagyon szeret másokat sértegetni, a tudatlanság minõségében van.

(29.) Ó Dhananjaya, most egyértelmûen elmagyarázom az anyagi természet minõségei által meghatározott háromféle értelmet és határozottságot, hallgasd figyelmesen!

(30.) Ó Partha, az a helyes értelem, amely képes felismerni a vallás lényegi természetéhez való vonzódást és a vallástalanságtól való tartózkodást, megkülönböztetni a helyes és helytelen kötelességet, a bátorságot és a félelmet, a felszabadult síkot és a feltételekhez kötöttséget, az a jóság minõségében van.

(31.) Ó Pártha, az a tökéletlen értelem, amely képtelen fölfogni a vallás és a vallástalanság bensõ természete, valamint a végrehajtandó kötelesség és az elkerülendõ tettek közti különbséget, a szenvedély minõségében van.

(32.) A tudatlanság varázsa által megtévesztett értelem, amely a vallást vallástalanságnak, a vallástalanságot pedig vallásnak véli, és mindent a valósággal ellentétes módon értelmez, a tudatlanság minõségében van.

(33.) Ó Partha, az a határozottság, amely az egyhegyû koncentráció által szabályozza az elme, az életlevegõk és az érzékek tevékenységeit, a jóság minõségében van.

(34.) Ó Arjuna, az a határozottság, amely a gyümölcsök utáni vágytól hajtva, mindig a rituális vallásosság, az érzéki élvezet és a vagyon felhalmozása után törekszik, a szenvedély minõségében van.

(35.) Az a határozottság, amelyben a korlátolt értelmû emberek sohasem hagyják abba az alvást, a félelmet, a siránkozást, a kétségbeesést és a büszkeséget, a tudatlanság minõségében van.

(36 - 37.) Ó Bharatarsabha, hallj most Tõlem a háromféle boldogságról! Az a boldogság, amely gyönyört szül és a szenvedések sírhalma, kezdetben kínzó méregnek tûnik, ám késõbb nektár édessé válik, és az önvalóról szóló tiszta tudásban elmerülõ értelembõl született, a jóság minõségében van.

(38.) Az a boldogság, amely az érzékek érzéktárgyakkal való kapcsolatából született, és kezdetben olyan, mint a nektár, majd késõbb olyan, mint a méreg, a szenvedély minõségébe tartozik.

(39.) Az a boldogság, amely alvásból, lustaságból és nemtörõdömségbõl születik, és kezdetétõl a végéig a lélek megtévesztettségét idézi elõ, a tudatlanság minõségében van.

(40.) Nincs élõlény, sem a Föld emberei között, sem a mennyek félistenei között, aki független lenne az anyagi természetbõl született három kötõerõtõl.

(41.) Ó Parantapa, a brahmanák, a ksatriyák, a vaisyák és a sudrák kötelességei a saját természetükbõl születõ anyagi minõségek szerint sorolhatóak jól meghatározható osztályokba.

(42.) Az érzékek külsõ és bensõ szabályozása, vezeklés, tisztaság, béketûrés, õszinteség, tudás, megvalósítás és hit, – ezek a brahmanák természetes kötelességei.

(43.) Vitézség, lelkesedés, kitartás, gyakorlatiasság, bátorság a csatában, adományozás és vezetõképesség, – ezek a ksatriyákra jellemzõ tettek.

(44.) Földmûvelés, a tehenek gondozása és a kereskedelem, – ezek alkotják a vaisyák természetes feladatait; a sudrákét pedig a brahmanák, a ksatriyák és a vaisyák szolgálata.

(45.) A saját természetének megfelelõ munkát végzõ ember eléri az önvalóról szóló tudást. Halld most Tõlem, hogyan éri el ezt a tökéletességet!

(46.) Ha a természetének megfelelõ, elõírt kötelességei végzésével az ember a Legfelsõbb Urat imádja, aki az összes élõlény forrása, az õket irányító készetetésekkel együtt, és aki (mindenek feletti hatalmát gyakorolva) áthatja az egész világmindenséget, akkor bizonyosan eléri a tökéletességet.

(47.) Minden esetleges tökéletlensége ellenére is jobb az embernek hittel kitartani saját elõírt kötelességei mellett, mint másokét végezni hibátlanul, mert a bensõ összhanggal teli cselekvésbõl sohasem származik bûn.

(48.) Ó Kaunteya, minden végrehajtásbéli tökéletlenségük ellenére, a saját természet által meghatározott, elõírt kötelességeket sohasem szabad feladni, mert mint tüzet a füst, úgy borít be minden igyekezetet valamilyen hiányosság.

(49.) Akinek értelme elrugaszkodott minden érzéki gondolattól, önfegyelmezett és nem háborítják az anyagi vágyak, az feladván tettei minden gyümölcsét, eléri a visszahatásokkal teli munkától való végsõ megszabadulást.

(50.) Ó Kaunteya, halld most Tõlem röviden, hogyan éri el a gyümölcsözõ munkáról való lemondás által tökéletességet elért ember a Brahmant, az Abszolút síkot, amely az önvalóról szóló tudás végsõ célja!

(51 - 53.) A jóság minõségében lévõ értelemmel megáldott, elméjében a jóság minõségének határozottságával fegyelmezett, az érzékek tárgyaihoz nem kötõdõ, a ragaszkodástól és az ellenszenvtõl, valamint az anyagi tudatú emberek társaságától mentes, mértékletes étvágyú, testében, elméjében és szavaiban szabályozott, állandóan a Legfelsõbb Úron meditáló, az anyagi világtól teljességgel eltávolodott, az én-tudattól, a hatalomvágytól, a hiúságtól, a kéjtõl, a dühtõl és a másoktól jövõ szolgálat igényétõl mentes ember, aki megvált minden érzéki birtoklásvágytól és elmerült a végtelen békében, az kétségtelenül méltó az önvaló isteni megtapasztalására.

(54.) A szeplõtlenül tiszta szívû, önmagában elégedett lélek, aki elérte tudatossággal teli isteni természetét, nem búsul semmi miatt és nem is sóvárog semmi után. Legfelsõbb energiám részeiként egyenlõnek látva minden élõlényt, fokozatosan eléri az Irántam érzett szeretõ odaadást (prema-bhakti).

(55.) A legmagasztosabb (anyagi színezettõl mentes) odaadás ereje által képes teljességében megismerni Mindenható Lényem és fenségem természetét (aisvaryamaya-svarupa). Ezek után, felismervén egyedi lelki kapcsolatát Velem, belép bensõséges személyes társaim egy csoportjába, akiknek természete nem különbözik az Enyémtõl.

(56.) Az Én hívem, aki kizárólag Bennem lelt oltalomra, legyen bár kötelességeiben szüntelen cselekvõ, kegyem révén eléri az örök szolgálat folyamatosan virágzó, örök síkját.

(57.) Az odaadó szolgálat megvalósításának mûvészetén keresztül minden tetted Nekem ajánlva, Engem tekintvén a legvégsõ célnak, értelmeddel minden mást mellõzve, egyedül Bennem elmerülve, légy mindig hûséges, odaadó hívem!

(58.) Ha szívedben tudatos leszel Rólam, kegyem által túl fogsz jutni a feltételekhez kötött élet minden sorscsapásán és akadályán. Ám ha büszkeségbõl (ahankarat) nem hallgatsz Rám, akkor elvesztél.

(59.) Büszkeségbõl azt gondolod: „Nem fogok harcolni!”, de az ilyen döntés tévútra visz, mert ksatriyához illõ természetedbõl adódóan, a csata mindenképpen magával ragad és harcra fog kényszeríteni téged.

(60.) Ó Kaunteya, saját bensõ természeted kényszerítõ ereje miatt, azt a tettet, amelyet illúziód miatt el akarsz kerülni, késõbb elkerülhetetlenül végre kell majd hajtanod.

(61.) Ó Arjuna, illuzórikus energiája révén a mindenki szívében ott lakozó Legfelsõbb Úr sodorja ide-oda az élõlényeket, mintha csak madzagon rángatott bábuk volnának.

(62.) Ó Bharata, minden tekintetben hódolj meg egyedül ò elõtte, mert kegye révén eléred majd a legmagasabb rendû békét és az örök lakhelyet.

(63.) Íme feltártam neked az egyre rejtettebb és rejtettebb kincseket. Emlékezz rájuk és tégy úgy, ahogyan jónak látod!

(64.) Halld most újra legmagasztosabb tanításom, minden kincs legrejtettebbikét! Mivel nagyon kedves vagy nekem, átadom neked, mert valódi javadat szolgálja.

(65.) Gondolj mindig Rám, szolgálj, légy az Én hívem, s imádj Engem, ajánld teljes lényed Nekem, így biztosan elérsz majd Engem! Ezt õszintén megígérem neked, mert kedves barátom vagy.

(66.) Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelõttem! Én megszabadítalak minden bûntõl, ne félj!

(67.) Ezt a rejtett kincset, e meghitt tudást soha ne fedd fel annak, aki nem önfegyelmezett, hitetlen, nem vonzódik odaadó szolgálatomhoz, vagy rosszhiszemû lévén irigy Rám.

(68.) Aki a rejtett kincsek e legrejtettebbikének dicsõségét elmagyarázza híveimnek, az eléri a legmagasztosabb odaadást, és kétségtelenül elér Engem.

(69.) Senki sem okoz Nekem tettével nagyobb örömöt az emberek között, mint õ, és nem is lesz nála soha senki kedvesebb Nekem az egész világon.

(70.) Aki odaadó szívvel rendszeresen olvassa, meditál rajta vagy énekli ezt a kettõnk közti szent párbeszédet, az a bölcsesség áldozata által imád Engem.

(71.) Aki pedig irigységtõl mentesen, hittel és odaadással hallgatja e mûvet, az megszabadul minden bûnétõl és eléri a jámbor tettekkel (sukrti) megáldottak hajlékát.

(72.) Ó Partha, teljes figyelemmel hallgattad-e ezt a tanítást? Ó Dhananjaya, szertefoszlott-e már illúziód sötétsége?

(73.) Arjuna szólt: Ó Csalhatatlan, kegyed révén illúzióm szertefoszlott, emlékezetem visszatért, kétségeim eltûntek, és szilárdan hódolok meg Elõtted, készen arra, hogy kövessem utasításaidat.

(74.) Sanjaya szólt: Ily módon hallottam ezt a csodálatos és eksztatikus párbeszédet a Legfelsõbb Lélek, Vasudeva és Arjuna között.

(75.) Srila Vyasadeva kegyébõl hallottam ezt a legrejtettebb kincset, amely minden misztikus erõ Urának, Sri Krsnának szent lótuszajkairól hangzott el.

(76.) Ó Király, akárhányszor csak visszaemlékszem a Sri Krsna és Arjuna közti makulátlan és magával ragadó párbeszédre, szívem újra és újra ujjong eksztázisában.

(77.) Ó Király, újra felidézvén a Legfelsõbb Úr, Sri Hari bámulatos és rettenetes univerzális formáját, csak csodálkozom és egész testem remegés járja át eksztatikus érzelmeimtõl.

(78.) Bárhol is legyen jelen Sri Krsna, minden misztikus erõ Ura, és a kiváló íjász Arjuna, ott a jószerencse és a gyõzelem istennõi, valamint a virágzó bõség és a legtisztább erény uralkodik. Ez az én határozott véleményem.

Bhagavad-Gita: Tizenhetedik Fejezet: A hit háromrétû felosztása

(1.) Arjuna tudakozódott: Ó Krsna, milyen helyzetben van az, aki nagy hittel, de az írások útmutatásait fegyelmen kívül hagyva végzi az imádatot? Melyik minõség jellemzi õt, a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság?

(2.) A Legfelsõbb Úr válaszolt: A testetöltött lélek korábbi születései eredményeként kifejlesztett hajlamai szerint, a hitnek három fajtája van: jóságos, szenvedélyes és tudatlan. Hallj hát most ezekrõl!

(3.) Ó Bharata, egyéni természetének megfelelõen minden embernek sajátos hite van. Az élõlény jellemének lényege a hiten nyugszik, s ezért külsõ és bensõ tulajdonságai a hite szerint formálódnak, így természete felismerhetõ imádatában vagy hódolatajánlásában.

(4.) A jóság minõségébe tartozó hittel felruházott emberek a jóságos természetû félisteneket imádják. A szenvedélyes hitû emberek a szenvedélyes Yaksa félisteneket és a húsevõ Raksasa démonokat, míg a tudatlanság hitében élõk a sötétség birodalmához tartozó holtakat és szellemeket imádják.

(5 - 6.) A démonikus természetû, büszke és nagyra törõ ostobák kiszipolyozzák a test természetes éltetõ elemeit és kínozzák a testetöltött lelket, aki pedig a testben elhelyezkedõ parányi részem. Testi és szellemi erejük fitogtatása végett, az írások útmutatásaitól eltérõ, kínzó vezekléseket hajtanak végre.

(7.) Az anyagi természet háromrétû felosztásának megfelelõen, háromféle étel, áldozat, vezeklés és adományozás van. Hallj most Tõlem róluk!

(8.) A tiszta és felajánlható ételek, melyek növelik az életkort, a lelkesedést, az erõt, az egészséget, a boldogságot és az elégedettséget, s amelyek lédúsak, olajosak, táplálóak és ízletesek, a jóság minõségében lévõ embereknek kedvesek.

(9.) A szenvedély minõsége által uralt emberek a túlságosan keserû, savanyú, sós, forró, csípõs és száraz ételeket kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, nyugtalanságot és betegséget okoznak.

(10.) A három óránál régebben fõzött, hideg, ízetlen, kellemetlen szagot árasztó, mások után megmaradt és tisztátalan ételt a tudatlanság minõségében lévõ emberek kedvelik.

(11.) Az az áldozat, amelyet az írások útmutatásainak megfelelõen, egy kötelességtudó, gyümölcseire nem vágyó, szilárd értelmû ember hajt vége, a jóság minõségébe tartozik.

(12.) Az az áldozat viszont, amelyet gyümölcsözõ vágyaktól hajtva, kizárólag a pompa és a fényûzés kedvéért végeznek, a szenvedély minõségébe tartozik.

(13.) Az az áldozat pedig, amit az írások útmutatásainak mellõzésével, a felajánlott étel szétosztása, a megfelelõ mantrák zengése, a guru megajándékozása vagy hit nélkül hajtanak végre, a tudatlanság minõségében van.

(14.) A félistenek, a brahmanák, a lelki tanítómester és a megvilágosodott lelkek imádata, valamint a tisztaság, az egyszerûség, a nemi önmegtartóztatás és az erõszaknélküliség alkotja a test fegyelmezését.

(15.) Az igaz beszéd, amely nem sért másokat, kedves, ám tárgyilagos, illetve a védikus szövegek rendszeres idézése alkotja a beszéd fegyelmezését.

(16.) Lelki nyugalom, higgadtság, állhatatosság, egyszerûség és önfegyelem, valamint a tudat folyamatos tisztítása alkotja az elme fegyelmezését.

(17.) Amikor az anyagi vágyaktól mentes, odaadó lélek, a Legfelsõbb Úrban való fennkölt hittel végzi a háromféle vezeklést, akkor az a jóság minõségében van.

(18.) A kibírhatatlan és céltalan vezeklés, amelyet kizárólag haszonlesésbõl, az imádat, a tekintély és a hírnév elérése céljából hajtanak végre, a szenvedély minõségébe tartozik.

(19.) Az ítélõképesség nélkül, ostobán, önmagát kínozva végrehajtott, vagy másoknak szenvedést okozó vezeklés a tudatlanság minõségébe tartozik.

(20.) Az ellenszolgáltatás reményétõl mentes, kötelességszerû, a megfelelõ helyen és idõben, az arra méltó személynek történõ adományozás a jóság minõségében van.

(21.) De a viszonzásra váró, zavart elmével, vagy a mennyei sík elérésének vágyával történõ adományozás a szenvedély minõségébe tartozik.

(22.) A tiszteletlenül, megvetéssel, nem megfelelõ helyen és idõben, arra méltatlan személynek történõ adományozás a tudatlanság minõségében van.

(23.) Az írások az om tat sat kifejezést, a Parabrahman, a Legfelsõbb Lélek megjelölésére használják. Az univerzális teremtés kezdetén ez a három szó jelölte a brahmanákat, a Vedákat és az áldozatokat.

(24.) Ezért a Vedák követõi mindig a Brahmant, az Abszolútat képviselõ om hang vibrálásával kezdik az írások által elõírt, áldozaton, adományozáson és vezeklésen alapuló kötelességeik végrehajtását.

(25.) A felszabadulás után kutatók, elutasítván a tetteik gyümölcsei utáni összes vágyat, az Abszolút Brahmant képviselõ tat szót vibrálva hajtják végre különféle áldozataikat, vezekléseiket és adományozásaikat.

(26.) Ó Partha, a sat szó az Abszolút Igazság természetére és ama természet elkötelezett szolgálóinak természetére utal. Ezért használják a mindenkire áldásos tettek végrehajtása közben.

(27.) A sat szót egyaránt használják az áldozat, a vezeklés és az adományozás célja örökkévalóságának, és a kizárólag a Legfelsõbb Úr elégedettsége végett végzett kötelesség leírására is.

(28.) Ó Partha, a Legfelsõbben való hit nélkül végrehajtott áldozat, adományozás, vezeklés vagy bármilyen más kötelesség, lelki szempontból nézve asat, azaz nem valóságos, mert az ilyen tettek nem hoznak áldásos gyümölcsöt sem ebben, sem a következõ világban.

Bhagavad-Gita: Tizenhatodik Fejezet: Az istenes és az istentelen természet

(1 - 3.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Bharata, a következõ tulajdonságok jellemzik a jámbor, istenes természettel megáldott embereket: félelemnélküliség, szívbõl jövõ kegyesség, elmerülés az önvalóról szóló tudásban, adományozás, fegyelmezett érzékek, áldozatkészség, a Vedák tanulmányozása, vezeklés, õszinte egyenesség, erõszaknélküliség, igazmondás, mentesség a dühtõl, a világi dolgokról való lemondás, nyugodtság, idegenkedés a másokban való hibakereséstõl, együttérzés mások iránt, mentesség a mohóságtól, szelídség, szerénység, rendíthetetlenség, bensõ tûz, megbocsátás, türelem, tisztaság, menetesség az irigységtõl és az egoizmustól.

(4.) Ó Partha, az alábbi torz tulajdonságok jellemzik a démonikus hajlamú embereket: büszkeség, gõg, önimádat, düh, kegyetlenség és az ítélõképesség hiánya.

(5.) Az istenei tulajdonságok az anyagi kötelékek alóli felszabadulás adományozói, míg a démoni tulajdonságok kötöttséget eredményeznek. Ó Pandava, ne aggódj, mert te isteni jellemekkel születtél!

(6.) Ó Partha, az evilági élõlényekben két természetet láthatunk: az istenit és a démonit. Az istenit már részletesen elmagyaráztam, hallj most a démoniról!

(7.) A démonikus emberek nem ismerik sem a vallás iránti elkötelezettséget, sem a vallástalanságtól való idegenkedést. Szemernyi tisztesség, jó modor vagy igazmondás sem található bennük.

(8.) A démonikus természetû emberek azt mondják, a világmindenség valótlan, nincs alapja, sem irányító istene, és a nemi életbõl született. Végkövetkeztetésük szerint az egész világ létének kizárólagos célja és mozgatója a kéj.

(9.) Ilyen nézeteket támogatva, az önvalóról szóló tudástól megfosztott, silány értelmû démonok, a förtelmes és végzetes tettek megtestesítõiként hatalomra törnek, kizárólag a világ elpusztítása végett.

(10.) A kielégíthetetlen érzéki szomjúsághoz folyamodva, teljesen belefeledkezve az érzéktárgyak hajszolásába, az ilyen démonok a büszkeség, a gõg és a hiúság õrületében, tébolyult mámorral követik el förtelmes tetteiket.

(11 - 12.) Vég nélküli félelmeik és aggodalmaik sújtják õket utolsó leheletükig. Meggyõzõdésük szerint, kéjes vágyaik kielégítése az élet végsõ célja. A legkülönfélébb vágyak százainak kelepcéjében, a kéj és a düh által legyõzetve, hogy csillapítsák érzéki vágyuk éhségét állandóan a vagyon törvénytelen harácsolásán fáradoznak.

(13.) A démonikus emberek így szólnak: „Ma megkaptam, amit akartam, és holnap is megszerzem, amit akarok. Ez mind az én vagyonom, és a jövõben ez csak több és több lesz.”

(14.)  „Megöltem egy ellenségem, és a többivel is végzek majd. Én vagyok az ura és élvezõje mindennek, amit csak ismerek. Sikeres vagyok, erõtõl duzzadó és boldog.”

(15 - 16.)  „Ki lehetne méltó vetélytársa gazdagságomnak és mûveltségemnek? Áldozatokat mutatok majd be, adományozok a szegényeknek, és élvezem majd ezek gyümölcseit.” A tudatlanságtól megtévesztve, temérdek vétek által szennyezett szívvel, a csábítások rabjaként, az érzéki élvezetekbe belebolondulva, az ilyen démonikus emberek a Vaitaranihoz hasonlatos poklokba hullnak alá.

(17.) Mindig öntelten és pimaszan, a gazdagságtól és a pompától megrészegülten, ezek a démonok az írások útmutatásait figyelmen kívül hagyva (nagy látványosságok közepette) áláldozatokat mutatnak be.

(18.) Önzéstõl átitatva, hatalomtól õrülten, a kéj és a düh által elsodorva a végletekig megvetnek Engem, a Felsõlélekként mindenkiben, így õbennük is jelenlévõt, és közben kiritikusan hiányosnak minõsítik az igaz szentek összes jó tulajdonságát.

(19.) Mivel a démonok irigyek, kegyetlenek, gonoszak és romlottak, újra és újra a születés és halál körforgásának gyûlölködõ és démonikus méheibe taszítom õket.

(20.) Ó Kaunteya, újra és újra megszületvén a démoni fajokban, ezeknek az ostobáknak esélyük sincs elérni Engem. Ennek köszönhetõen lejjebb és lejjebb hullanak az élet legalantasabb és leghitványabb állapota felé.

(21.) Három „lélekgyilkos” kapu vezet a pokolba: a kéj, a düh és a kapzsiság. Ezért ezeket messzire el kell kerülni.

(22.) Ó Kaunteya, aki ténylegesen megszabadult a pokolba vezetõ három kaputól, az kizárólag saját önvalója javát nézve cselekszik, melynek következtében eléri a legvégsõ célt.

(23.) Aki saját szeszélyei miatt mellõzi az írások útmutatásait, az sohasem érheti el az emberi tökéletességet, a boldogságot és a legvégsõ célt.

(24.) Ezért az Írások irányadásából kell megérteni, hogy mi a kötelesség és mi nem. Megértvén e szabályokat itt az ideje, hogy a gyakorlatban alkalmazd e tanításokat (vagyis az ember kizárólag az Úr öröme végett cselekedjen).

Bhagavad-Gita: Tizenötödik Fejezet: A Legfelsõbb Személy

(1.) A Legfelsõbb Úr szólt: A szentírások egy soha nem változó banyan fához hasonlítják az anyagi világot. E fa gyökerei felfelé nyúlnak, ágai, levelei pedig lefelé, és asvattha faként, az átmeneti lét fájaként ismert. Tápláléka a Vedák himnuszai, melyek leveleiként jelennek meg rajta. Aki ily módon ismeri ezt a fát, az a Vedák igazi ismerõje.

(2.) A háromrétû anyagi minõségbõl sarjadó fa néhány ága felfelé nõtt (a félistenek és a mennyei lények bolygói felé), néhány ága lefelé (az emberi, az állati és a még alacsonyabb fajok bolygói felé). Az érzéktárgyak képezik üde, zsenge hajtásait, és néhány levegõben lógó gyökere behatolt az emberi síkra, hogy gyökeret eresszen a kihasználás földjén.

(3 - 4.) Az emberi síkon (a védikus tudásszerzés eszközeit leszámítva) nem lehet megismerni az anyagi világot jelképezõ fordított banyan fát, és lehetetlen felfogni eredetét, alapját, kezdetét és végét. Az elmélyült szentekkel való társulás révén, az ember szert tesz az anyagi világról való teljes körû lemondás éles fejszéjére. E fegyverrel kidöntve az anyagi lét, Legfelsõbb Úrral való szembenállás talajában makacsul gyökerezõ, illuzórikus banyan fáját, a lélek eléri azt a síkot, ahonnan nincs visszatérés, s ami nem más, mint az Úr lótuszlába. Ezután a szakadatlan és kizárólagos odaadás ösvényét követve oltalomra kell lelnie a Legfelsõbb Úr, Sri Visnu lótuszlábainál, így imádkozva: „Most meghódolok ama Eredeti Személy, a mindenség Legfelsõbb Ura elõtt, akinek megtévesztõ energiájából (maya) az anyagi világ eme véget nem érõ fája megnyilvánult és kiterjedt.”

(5.) Áltekintélytõl és megtévesztettségtõl mentesen, tartózkodva a világi társulástól, elvetve minden kéjes vágyat, az öröm és a bánat kettõsségétõl megszabadulva, levetve a tudatlanságot, az örök önvaló megvalósításának elkötelezettjeként, a meghódolt lelkek elérik a legvégsõ célt.

(6.) Legfelsõbb lakhelyemet elérve a meghódolt lelkek nem térnek többé vissza az anyagi világba. Sem a Nap, sem a Hold, sem a tûz vagy bármi más nem képes megvilágítani mindent beragyogó isteni hajlékomat.

(7.) A lélek lényem darabja (mint különálló, töredékes részem vagy energiám). S habár emiatt örökkévaló, magára ölti az anyagi természet részét képezõ öt érzékszervet és az elmét (amelyek megtévesztõ energiám, a maya-sakti teremtményei).

(8.) Amikor a lélek (jiva), az anyagi test (és a hozzá tartozó anyagi tudatburkok) tulajdonosa, elhagyja a testet, tovább viszi a hat érzéket magával belépvén egy másik testbe, éppúgy, miként a szél szállítja egy virág illatát.

(9.) Elfogadván a hús-vér fület, szemet, bõrt, nyelvet és orrot, valamint a finomfizikai elmét, a lélek kizsákmányolja az érzéktárgyakat (a hangot, a formát, a felszínt, az ízt és az illatot).

(10.) Az ostobák nem érzékelik a lelket, sem a test elhagyásakor, sem a testben, sem az érzéki élvezet közben. De a bölcsesség szemével megáldottak képesek meglátni õt minden tevékenység közben.

(11.) Néhány szorgalmas yogi képes valóban meglátni a testben elhelyezkedõ lelket, de az ostobák, minden törekvésük ellenére, tisztátalan szívük miatt képtelenek megpillantani azt.

(12.) Az egész mindenséget fénnyel elárasztó Nap ragyogása, amely a Hold és a tûz fényét is adja, Saját személyem fényébõl születik.

(13.) Az anyaföld termõtalajaként Én tartom fenn energiámmal az összes élõlényt, nektári Holdként megjelenve pedig, Én táplálom az összes terményt.

(14.) Az emésztés képességeként belépve minden élõlény testébe, a felszálló és a leszálló életlevegõn keresztül Én emésztem meg a négyféle ételt (a rághatót, a szophatót, a nyalhatót és az ihatót).

(15.) Én minden szívben ott lakozom (Felsõlélekként), Tõlem ered az emlékezés, a tudás, valamint mindkettõ szertefoszlása (feledés az élõlény karmájának megfelelõen). Én vagyok egyedül, az összes Veda megismerendõ (eksztatikus) tárgya. Vyasadevaként, Én vagyok a Vedanta szerzõje, és a Vedák végkövetkeztetésének ismerõje.

(16.) Ebben a világban kétféle lélek létezik: a gyarló és a csalhatatlan. Minden élõlény, Brahmatól a legalacsonyabb létformákig, (mivel eltért eredeti bensõ természetétõl) esendõ, de akik (az Úr személyes társaiként) állandóan az isteni természetben vannak, azokat csalhatatlanként ismerik.

(17.) E kettõn kívül létezik, egy teljességgel különbözõ lélek, a Paramatmaként, Felsõlélekként ismert Legfelsõbb Személy. Örökkévaló formájában belépve a három világba, ò a Legfelsõbb Ura és fenntartója minden élõlénynek szerte a világegyetemben.

(18.) Mivel Én transzcendentális vagyok az elesett lelkekhez képest, sõt még csalhatatlan, örök társaimnál is hatalmasabb vagyok, ezért Purusottamaként, a Legfelsõbb Személyként zengi dicsõségem a világ és a Védák.

(19.) Ó Bharata, aki maradéktalanul ismer Engem örökkévaló, mindenrõl tudatos és önfeledten gyönyörteli formámban, mint a Legfelsõbb Személyt, az az isteni tudás tökéletes ismerõje, és mindenével imád Engem (a békés, a szolgai, a baráti, a szülõi és a házastársi kapcsolat odaadó ízének valamelyikében).

(20.) Ó tiszta szívû Arjuna, elmagyaráztam hát az összes szentírás legrejtettebb kincsét. Bharata, szívük legmélyén magukhoz szorítva e nektárt, a jámbor lelkek önfeledten örvendeznek a legfõbb siker tökéletességében.

Bhagavad-Gita: Tizennegyedik Fejezet: Az anyagi természet kötõerõinek háromrétû felosztása

(1.) A Legfelsõbb Úr szólt: Most újra elmagyarázom neked a legfõbb bölcsességet, melyet megismervén minden szent elérte a testi síkon túli, legfõbb tökéletességet.

(2.) Oltalmat e tudásban lelve, a lélek eléri az Enyémhez hasonlatos, eredeti természetét. Így már nem születik meg többé az anyagi világegyetem újabb megteremtésekor, és nem szenvedi el a halál fájdalmait annak megsemmisülése idején.

(3.) Ó Bharata, a pradhanaként ismert anyagi természet az anyaméh, amelybe (a határenergiámból megszületõ egyéni lélek formájában) Én adom a megtermékenyítõ magot. Onnan születik az összes élõlény, kezdve Brahmaval.

(4.) Kaunteya, az anyatermészetként (prakrti) megszemélyesülõ Brahman az õsanyja az összes faj különféle testeinek, és Én (mint az oksági tudatosság) vagyok a magot adó atya.

(5.) Ó Erõskarú hõs, az anyagi természetbõl megnyilvánuló három evilági minõség, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság az oka a változatlan, testbe zárt lélek boldogságon, szenvedésen és megtévesztettségen alapuló anyagi érzelmeinek.

(6.) Ó Bûntelen, mivel a többi minõséghez képest tiszta, a jóság minõsége beragyogja a dolgokat és békés természetû, de a boldogságoz és a tudáshoz való ragaszkodással meg is köti a lelket.

(7.) Ó Kunti fia, az érzék kielégítõ életbe való belemerülés megnyilvánulásaként ismerd a szenvedély minõségét. A kapzsiság és az elvakultság eredõjeként, feltételekhez köti a lelket a gyümölcsözõ tettekhez való ragaszkodás révén.

(8.) De a sötétségbõl születõ tudatlanság minõségérõl tudd, ó Bharata, hogy ez minden élõlény megtévesztõje. A tudatlanság kötõereje a nemtörõdömséggel, a lustasággal s a túlzott alvással bûvöli el a testetöltött lelket.

(9.) Arjuna, a jóság minõsége a boldogsághoz köti a lelket, a szenvedély minõsége a cselekvéshez, a tudatlanság minõsége pedig, mivel beburkolja az élõlény tudását, a tunyasághoz, a tompasághoz és az alváshoz láncolja õt.

(10.) Ó Bharata, néha a jóság minõsége kerül túlsúlyba, legyõzvén a szenvedély és a tudatlanság minõségét, máskor a szenvedély minõsége gyõzi le a jóságot és a tudatlanságot, s van, hogy a tudatlanság minõsége uralkodik a szenvedély és a jóság felett. Ily módon minden kötõerõ, egy soha véget nem érõ csatában igyekszik legyõzni a többit az elsõbbségért.

(11.) Amikor az érzéktárgyak valódi természetének felismerése beragyogja a test összes érzékszervét, akkor biztosan tudhatod, a jóság minõsége kifejlõdött, hiszen az mindig a boldogság jól felismerhetõ tüneteit hozza magával.

(12.) Ó Bharata dinasztia legnemesebbje, amikor a szenvedély kötõereje kifejlõdik, megszületik a kapzsiság, a cselekvési kényszer, a becsvágyó törekvés, valamint a szûnni nem akaró érzéki vágy és készetetés.

(13.) Ó Kurunandana, a tudatlanság minõségének hatására a döntésképtelenség, a tétlenség, a nemtörõdömség és az öncsalás tünetei nyilvánulnak meg.

(14.) Ha a testetöltött lélek, döntõen a jóság minõségének hatása alatt adja meg magát a halál állkapcsainak, akkor Hiranyagarbha, vagy más félistenek tiszta bolygóját éri el.

(15.) Amikor valaki a szenvedély minõségében adja át magát a halálnak, akkor a gyümölcsözõ tettekhez vonzódó, karmi emberi társadalomban születik meg. Ha valaki pedig a tudatlanság minõségében hal meg, akkor az állatok között, vagy más alacsony öntudatú fajban születik meg.

(16.) A tanult bölcsek kinyilatkoztatták, hogy a jóság minõségébe tartozó cselekvés a béke és a boldogság áldását adja, míg a szenvedélyes munka szenvedést, a tudatlan pedig sötétséget és pusztulást okoz.

(17.) A jóság minõségébõl tudás fakad, a szenvedély minõségébõl mohóság, a tudatlanság minõségébõl pedig elmezavar, megtévesztettség és ostobaság.

(18.) A jóság minõségében lévõk felemelkednek (Satyalokáig), a szenvedély minõségében lévõk a középsõ szinten (az emberi társadalomban) maradnak, a tudatlanság minõségében lévõ, förtelmes természetû emberek pedig (a pokoli szenvedéssel teli) alacsonyabb bolygókra hullanak alá.

(19.) Amikor az élõlény felfogja, hogy az anyagi természet három minõségén kívül nincs más oka tetteinek a feltételekhez kötött világban, és képes megismerni a három minõség Urát, aki felettük áll, akkor eléri az Irántam érzett bensõ, isteni ihletettségû szeretetet11.

(20.) Amikor a lélek felülemelkedik a testet létrehozó anyagi természet három minõségén, és teljességgel megszabadul a születéstõl, az öregkortól, a szenvedéstõl és a haláltól, akkor megízleli az anyagi minõségek felett álló istenszeretet ambróziáját.

(21.) Arjuna kérdezett: Uram, (1) milyen jelekrõl ismerhetõ fel az, aki felülemelkedett az anyagi természet három minõségén? (2) Hogyan viselkedik, és (3) hogyan haladja meg ezeket a minõségeket?

(22 - 25.) A Legfelsõbb Úr válaszolt: Ó Pandava, (1) aki nem gyûlöli sem a (jóság minõségének eredményeképpen megjelenõ) ragyogást, sem a (szenvedély minõségébõl születõ) élénkséget és izgatottságot, sem a (tudatlanság minõségébõl születõ) tompultságot, és nem is sóvárog utánuk; (2) aki (a boldogságon és boldogtalanságon alapuló) anyagi minõségekkel szemben közömbösen és háborítatlanul, pontosan emlékezve: „Az anyagi minõségek foglalkoznak csupán saját tárgyaikkal.” teljesen kiegyensúlyozott marad, ugyanúgy viszonyul örömhöz, bánathoz, állandóan önvizsgálatot tart, egyenlõnek látja a földgöröngyöt, a követ és az aranyrögöt, kiegyensúlyozott a kívánt és a nem kívánt dolgok közt egyaránt, józan, valamint higgadt marad sértések és dicséretek, becsület és becstelenség között egyaránt, egyenlõnek látja a barátot és az ellenséget, teljes mértékben tartózkodik a lemondástól és a kihasználástól egyaránt, azt az anyagi természet három minõségén felülemelkedett személyként ismerik.

(26.) (3) Aki a (kihasználáson és lemondáson alapuló hamis törekvésektõl mentes) tiszta odaadás ösvénye által, (Syamasundara formámban) kizárólag Nekem végez szolgálatot, az teljességgel felülemelkedik az anyagi természet három minõségén, és ily módon alkalmassá válik bensõ isteni önazonosságának megismerésére.

(27.) Egyedül Én vagyok az eredeti oszlopa az osztatlan isteni életerõnek (Brahmannak), a kifogyhatatlan nektárnak, az idõtlen kedvteléseknek és a mélységes istenszeretet ambróziás édességének.

Bhagavad-Gita: Tizenharmadik Fejezet: Az eleve uralkodó és az eleve uralt

(1.) Arjuna szólt: Ó Kesava, szeretném megismerni az eleve uraltat, az eleve uralkodót, a tettek mezejét, e mezõ ismerõjét, a tudást és a megismerhetõt.

(2.) A Legfelsõbb Úr szólt: Arjuna, ezt a (durva- és  finom-fizikai, hús-vér és mentális) testet ksetraként, azaz a tettek mezejeként ismerik. Az élõ tudatosságot (a lelket), aki tapasztalja a testi létezést, ksetra-jnaként, a tettek mezeje ismerõjeként írják le az igazság látnokai.

(3.) Ó Bharata, a tettek minden mezejének ismerõjeként (a minden élõlény szívében elhelyezkedõ Felsõlélekként) ismerj engem. A tettek mezejérõl és a mezõ ismerõjérõl (azaz az anyagi világról, lélekrõl és Felsõlélekrõl) szóló, alapvetõ és nélkülözhetetlen tudást tekintem Én a valódi tudásnak.

(4.) Halld most Tõlem röviden a tettek mezejének természetét, átalakulásait és létrejöttének módját. Hallj továbbá a mezõ ismerõjének általános megjelenési formájáról és képességeirõl.

(5.) A szentek, a különféle védikus aforizmák, valamint hibátlan logikája és megcáfolhatatlan bizonyítékai révén a Vedanta-sutra temérdek módon magyarázza el a tettek mezejét és annak ismerõjét.

(6 - 7.) Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem közege, a megnyilvánulatlan anyagi természet, az öt érzékszerv, az öt cselekvõ szerv, a bensõ érzék (elme), az öt érzéktárgy, a vágy, a gyûlölet, a boldogság, a boldogtalanság, a test, az elme érzékelõ képessége, az állhatatosság és a hatféle átalakulás, ezeket röviden ksetrának, a tettek mezejének nevezik.

(8 - 12.) Alázatosság, büszkeség és erõszaknélküliség, béketûrés, becsületesség, a guru szolgálata, tisztaság, állhatatosság, önuralom, az érzéki gyönyöröktõl való mentesség, az egoizmus leküzdése, az anyagi világ szenvedéssel teli hiányosságainak (születés, halál, öregkori kiszolgáltatottság, betegség) tárgyilagos szemlélése, a feleség, a gyermekek és az otthon iránti rajongástól való mentesség, nem elmerülés mások boldogságában vagy boldogtalanságában, az elme kiegyensúlyozottságának állandó megõrzése a kívánatos és a nemkívánatos dolgok közepette, feltétel nélküli és vegyítetlen odaadás Irántam, a magány kedvelése, közömbösség a világi társadalom iránt, az önvalóról szóló tudás örökkévalóságának megértése, és az isteni tudás végcéljának megvalósítása, – mindezeket valódi tudásnak tekintem, és mindent, ami tõlük különbözik, tudatlanságnak.

(13.) Most elmagyarázom a jneyát, a megismerhetõt, melyet megismervén az önvaló bensõ gyönyörének ambróziás íze megtapasztalható. Kezdet nélküli és örökkévaló, neve Brahman, s Nekem alárendelt, de megfoghatatlan az ok és az okozat világi síkján.

(14.) E legfelsõbb alapelv jelen van minden irányban, és (Felsõlélekként) áthat mindent kezeivel, lábaival, szemeivel, fejeivel, arcaival és füleivel.

(15.) Habár ama legfelsõbb alapelv világítja meg az érzékeket és azok érzéktárgyait, mégis mentes az anyagi érzékszervektõl. Noha mindenen kívül tartózkodik, mindent átható Visnu formájában ò a fenntartója minden létezõnek, és bár felette áll az anyagi természet három kötõerejének, mégis szolgálható azon természeten keresztül.

(16.) Jelen van minden élõlényben épp úgy, mint rajtuk kívül is, a legfelsõbb lételv az összes mozgó és mozdulatlan élõlény számára. Határtalan kifinomultsága miatt felfoghatatlan az anyagi tudomány módszerével, így messze-távol marad az ostobáktól, de bizalmas közelségben tartózkodik minden hívéhez.

(17.) Egyszerre egy és oszthatatlan, miközben felosztottnek tûnik a különbözõ élõlényekben. Noha önálló személyiségként jelen van minden egyes lélek mellett, ò az egyedülálló, oszthatatlan, mindenütt jelenlévõ, önmagában teljes Legfelsõbb Úr. Narayana formájában ò minden élõlény fenntartója, teremtõje és elpusztítója.

(18.) ò minden ragyogó égitest megvilágítója, túl van az anyagi sötétségen, és megnyilvánulatlan. ò maga a tudás és aki a tudás mûvelésével megismerhetõ, a mindenki szívében jelen lévõ Felsõlélek, a Paramatma.

(19.) Ily módon tömören elmagyaráztam a tettek mezejét, a tudást és a megismerendõt (a ksetrát, a jnanát és a jneyát). Ezen igazságokat alaposan megértve (mentesen az önzõ célok minden árnyalatától) híveim elérik a bhavamaya-bhajanát, az Irántam érzett szívbõl jövõ, szeretõ odaadást.

(20.) Feltétlenül tudnod kell, hogy az anyagi természet és a lélek egyaránt kezdet nélküli, továbbá, hogy a testi, érzéki, elmebéli, értelmi vagy egoisztikus átalakulások és az anyagi minõségek átalakulásai, mind-mind az anyagi természetbõl születnek meg.

(21.) Az anyagi természet érzékeket uraló erõként felelõs a tettek keletkezési okáért, s az anyagi test formájában azok visszahatásaiért, míg saját elért boldogságáért vagy boldogtalanságáért maga a feltételekhez kötött lélek felelõs.

(22.) Csupán az anyagi természet (prakrti) bûvkörébõl fakad a megbabonázott élõlény (purusa) különféle anyagi öröme és bánata. Az anyagi minõségekbe (gunákba) való belegabalyodása az egyetlen oka a magasabb vagy alacsonyabb fajok méhében történõ ismétlõdõ születésének.

(23.) Ugyanebben a testben, a lelken kívül a Legfelsõbb Személy (Parama Purusa) is jelen van, mint a lélek bensõséges tanúja, jóváhagyója, támogatója, védelmezõje és Ura, akit Felsõlélekként (Paramatmaként) ismernek.

(24.) Aki ily módon megérti az anyagi természetrõl, az eleve uralt lélekrõl és az eleve uralkodó Felsõlélekrõl szóló igazságokat, az függetleneül aktuális evilági helyzetétõl, nem születik meg újra.

(25 - 26.) Tökéletes és tiszta isteni megvalósításuknak köszönhetõen néhányan közvetlenül érzékelik a szívükben lakozó Felsõlelket, mások az anyag és a lélek megkülönböztetése, a meditáció vagy az önzetlen cselekvés yoga-ösvénye révén. Akik viszont nem ismerik ezen módszereket, miután hallással útmutatáshoz jutottak egy hiteles szaktekintélytõl, megkezdik a Felsõlélek imádatát, hiszen a hallás révén elmélyült hitük által bizton felülemelkednek a szenvedések halállakta világán.

(27.) Ó Arjuna, Bharaták legjobbja, tudd meg, hogy a világ minden mozgó vagy mozdulatlan szülötte a tettek mezeje és a mezõ ismerõjének összekapcsolódásából születik meg.

(28.) Aki (Felsõlélekként) minden élõlényben egyformán jelenlévõnek látja a Legfelsõbb Urat, és meglátja az Úr örökkévaló természetét az elpusztíthatóban, az valóban lát.

(29.) Aki ily módon mindenben egyformán érzékeli a pártatlan és teljes mindenható Uralkodót, az elméje által nem alacsonyodik le a bûnök szintjére, és így tovább halad a legvégsõ cél felé.

(30.) Aki látja, hogy minden tettet (az anyagi testté, érzékekké, elmévé átalakult) anyagi természet hajt végre, az ténylegesen meglátja saját magát, a tiszta lelket, mint a nem-cselekvõt, aki nem rendelkezik anyagi természettel.

(31.) Amikor a valóban látó bölcs megérti, hogy a különféle létformák közti különbségek csak az anyagi természeten belül jelentkeznek, és hogy (az univerzális teremtés kezdetén) mindannyian egyazon természetbõl terjedtek ki, akkor megtapasztalja a Brahman megvalósítást, egyenlõen szemlélve a tettek mezejének összes ismerõjét.

(32.) Ó Arjuna, mivel a Felsõlélek transzcendentális természete kezdet nélküli, anyagon túli és teljesen tökéletes, ezért noha (a lélekkel együtt) a testben helyezkedik el, mégis mentes a cselekvéstõl és (a feltételekhez kötött lélekkel ellentétben) a tettek mezeje természetének minden befolyásától.

(33.) Ahogyan a mindenütt jelenlévõ éter kifinomult természetének köszönhetõen nem keveredik semmivel, úgy az egész testet átható lélek sem vegyül a test természetével.

(34.) Ó Bharata, ahogy az egyetlen Nap önmagában képes beragyogni az egész bolygórendszert, úgy ragyogja be a tettek mezejének ismerõje, a Felsõlélek a világegyetemet (a benne lévõ lelkekkel együtt), és ugyanúgy világítja meg a tettek mezejének másik ismerõje, a lélek az egész testet a tudat sugaraival.

(35.) Akik a tudás szemével látják a különbséget a tettek mezeje, s annak két ismerõje között, és ennek köszönhetõen ismerik a lélek anyagból való felszabadulásának ösvényét, azok elérik a lelki környezetet.

Bhagavad-Gita: Tizenkettedik Fejezet: Az odaadás ösvénye

(1.) Arjuna érdeklõdött: Az imént leírtad azon híveidet, akik kizárólag odaadó szolgálatodban merülnek el, és imádnak Téged (Syamasundaraként, eredeti, emberhez hasonlatos formádban). Ugyanakkor említést tettél azokról is, akik figyelmüket az Abszolút személytelen aspektusára összpontosítják. Kérlek, mond el, a két csoport közül melyik helyzete emelkedettebb?

(2.) A Legfelsõbb Úr szólt: Akik vegyítetlen hitben, tudatukkal teljesen elmerülnek az isteni Syamasundara formámon szemlélõdõ gondolatokban, és szakadatlanul imádnak Engem a kizárólagos odaadás ösvényén, azok minden kétséget kizáróan az isteni egység (yoga) legkiválóbb ismerõi. Ez az Én igazi álláspontom.

(3 - 4.) Mégis, akik teljes mértékben uralják érzékeiket, egyenlõen tekintenek mindenre, minden élõlény jólétéért tevékenykednek, valamint az Abszolút megfoghatatlan, forma és tulajdonságok nélküli, sohasem növekvõ és sohasem fogyatkozó, mindent átható és örökkévaló, személytelen aspektusát imádják, azok szintén elérhetnek Engem, illetve a személyembõl áradó kápráztató Brahman-ragyogást.

(5.) Rendkívüli megpróbáltatásokon kell keresztül mennie azoknak, akiknek elméje a személytelen Brahmanhoz ragaszkodik, mert a személytelenség felé való törekvés és a folyamat eszközei nem adnak boldogságot a megtestesült léleknek.

(6 - 7.) De akik Nekem ajánlják minden tettüket, egyedül Bennem lelnek oltalomra, odaadó szellemben, állandóan egyedül Rám gondolnak, nem háborítva sem a lemondás sem a kihasználás által, azokat, ó Partha, hamar kimentem az anyagi szenvedések halálos óceánjából.

(8.) Elmédet szögezd egyedül Rám, Syamasundarára, soha ne feledj el Engem; egyedül Velem kapcsolatban használd megkülönböztetõ értelmedet, s így kétségtelenül Velem fogsz élni a halál után.

(9.) Ó Dhananjaya, ha nem vagy képes elmédet szilárd hittel Bennem rögzíteni, akkor próbálj elérni a Rám való emlékezés folyamatos gyakorlásával.

(10.) Ha képtelen vagy gyakorolni a Rám való emlékezést, akkor légy odaadó Felém irányuló kötelességeid végzésében. Így majd kétségtelenül eléred a tökéletességet, még akkor is, ha tetteket végzel, - mindaddig, amíg az Én elégedettségemre hajtod végre azokat, és dicsõségem odaadó hallgatásán és zengésén alapulnak.

(11.) S ha még az ilyen cselekvésre sem vagy képes, akkor végezd minden tettedet Nekem való felajánlásként. Fegyelmezett elmével menedékre lelve az ilyen meggyõzõdésnél, adj fel minden számítást tetteid gyümölcsét illetõen.

(12.) Közvetlen megvalósításom jobb a magányos erõfeszítésnél, de a szív teljes elmerülése a Rajtam való tiszta, odaadó meditációban jobb még ennél az isteni tapasztalásnál is. A meditációtól szertefoszlik a mennyei örömök és a felszabadulás utáni vágy, majd amikor valaki végleg elhagyja vágyait, az érzéki élvezet iránti közömbösségbõl megszületik a bensõ béke.

(13 - 14.) Az a hívem, aki mentes az erõszaktól és minden élõlény kedves barátja, aki részvétet érez az elesettek iránt, mentes a feleséghez, gyermekekhez, családhoz és egyéb érzéktárgyakhoz való kötõdéstõl, mentes a testtudat egoista büszkeségétõl, boldogságban, boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, béketûrõ, mindig elégedett az önként kínálkozó nyereséggel, az odaadó szolgálat elkötelezettje, állhatatos, a kizárólagos odaadásban teljességgel megállapodott, valamint elméjét és értelmét Nekem szentelte, az minden kétséget kizáróan kedves Nekem.

(15.) Aki nem okoz gondot senkinek, és az aggodalom nem háborgatja, aki felszabadult a világi boldogság, a düh, a félelem és a nyugtalanság alól, az kétségtelenül nagyon kedves Nekem.

(16.) Az a hívem, aki szokásos kapcsolataiban mentes az elvárásoktól, a ragaszkodástól, tiszta úgy kívül, mint belül, ügyes, háborítatlan és minden önzõ törekvéstõl mentes, az nagyon kedves a Számomra.

(17.) Az olyan hívem, akit nem lelkesít az evilági nyereség, nem érez ellenszenvet a nem kívánt dolgok iránt, aki nem bánkódik az anyagi javak elvesztése miatt, nem sóvárog az el nem ért dolgok után, és aki mentes marad mind a jámbor, mind a bûnös tettektõl, az valóban odaadó természettel megáldott, ezért közel áll Hozzám és kedves Nekem.

(18 - 19.) Aki egyenlõ baráttal és ellenséggel, higgadt marad tiszteletben és megvetésben, hidegben és hõségben, jó és rossz hírben, gyönyörben és fájdalomban egyaránt, mentes a szorongástól,  szavain uralkodik, elégedett az önként kínálkozó nyereséggel, nem ragaszkodik a családi tûzhelyhez és az otthonhoz, értelme szilárd a lelki tudatsík megértésében, és igaz bhaktám, az kétségtelenül nagyon kedves nekem.

(20.) De azokért a híveimért, akik a legfennköltebb hittel Bennem leltek végsõ menedékre, így imádva az odaadás ambróziás ösvényét, azokért úgy rajongok, mint saját Magamért.

Bhagavad-Gita: Tizenegyedik Fejezet: Az univerzális forma látványa

(1.) Arjuna szólt: Kizárólag kegyedbõl feltárult elõttem rejtett kincsed, s ezért legfelsõbb természeteddel kapcsolatos tudatlanságom teljességgel szertefoszlott.

(2.) Gyönyörû lótuszszemû Úr, most végighallgattam mélyreható és meggyõzõ tanításodat az élõlények teremtésérõl és megsemmisülésérõl, valamint örökkévaló és vég nélküli dicsõségedrõl.

(3.) Uram, minden, amit Saját fenségedrõl elmondtál, kétségtelenül igaz. Ennek ellenére arra vágyom, ó Purusottama, hogy ténylegesen megláthassam mindenható formádat.

(4.) Ó minden misztikus erõ mestere, ha úgy gondolod, képes vagyok meglátni mindenható és elpusztíthatatlan formádat, akkor  kérlek, fedd föl elõttem!

(5.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Partha, most megláthatod a száz és ezer különféle alakban és színben megnyilvánuló isteni kiterjedéseimet.

(6.) Bharata, lásd hát az ¿dityákat, a Vasukat, a Rudrákat, az Asvini-kumarákat, a Vayukat és a többi temérdek formát. Most megláthatod az összes csodálatos formát, melyet még soha, senki nem látott korábban.

(7.) Ó mindig éber Arjuna, a mozgó és mozdulatlan élõlények teljes világmindenségét, jövõbeni kilátásaidat a gyõzelemre vagy a vereségre, vagy bármi egyebet, amit csak látni óhajtasz, megláthatod egyetlen pillanatban, eme egyedülálló formámban.

(8.) Jelenlegi szemeiddel nem vagy képes meglátni Engem, ezért természetfeletti látóképességet adok neked, amellyel megpillanthatod mindenható, mindenek felett álló hatalmam.

(9.) Sanjaya szólt: Ó Dhrtarastra király, ekképp szólva Arjunához a Mindenható Úr, Sri Hari fölfedte neki mindenek fölett álló univerzális hatalmát.

(10 - 11.) A Legfelsõbb Úr felfedte a számtalan arccal, szemmel és csodás látomással teli univerzális formáját. Számtalan ragyogó ékszer díszítette testét, és megszámlálhatatlan csillogó fegyverrel volt fölvértezve. Fenséges ruhákban, tündöklõ virágfüzérekkel felékesítve és mennyei illatot árasztó balzsamokkal bekenve, megdöbbentõ ragyogása és megjelenése mindent átható volt.

(12.) Ezer és ezer felkelõ Nap együttes ragyogása közelítené csak meg a Legfelsõbb Úr univerzális formájának tündöklését.

(13.) Ekkor a csatatéren Arjuna megpillantotta az egész világmindenséget egy helyen nyugodva, mégis temérdek részre bontva, mindegyikben Sri Krsna, a félistenek Legfelsõbb Istenének alakjával.

(14.) Látván azt az elképesztõ formát, a csodálattól megdöbbent Arjuna, testén végigfutó remegõ eksztázissal hódolatra hajtotta fejét Sri Krsna, minden félisten Legfelsõbb Istene elõtt, és imára kulcsolt kézzel beszélni kezdett.

(15.) Arjuna így szólt: Csodálatos alakú Úr, testedben látom egybegyülve az összes fajt, a félisteneket, az isteni szenteket s kígyókat, Mahadevát és a lótuszvirágon ülõ Brahmat.

(16.) Ó világmindenség Ura! Univerzális forma! Végtelen tested megszámlálhatatlan karját, hasát, szemét és arcát látom minden irányban, de képtelen vagyok megpillantani kezdeted, közeped vagy véged.

(17.) Koronákban tündöklõ, buzogányt és korongot forgató, mindenfelé lángoló tûzhöz és izzó Naphoz hasonlatos mindent beragyogó, vakítóan fénylõ képmásod látom, amire roppant nehéz rápillantani és teljességgel túlszárnyal minden képzeletet.

(18.) Te vagy a Vedák által megismerhetõ Legfelsõbb Abszolút Igazság megtestesülése. Te vagy a világmindenség egyedüli fenntartója, és Te vagy a Vedák által említett örök vallás elpusztíthatatlan megõrzõje. Minden kétséget kizáróan Te vagy az örökkévaló Legfelsõbb Személy, ez az én szilárd meggyõzõdésem.

(19.) Nincs kezdeted, közeped sem véged, erõd határtalan. Megszámlálhatatlan karral, Naphoz s Holdhoz hasonlatos szemekkel, és lobogó tûzhöz hasonlatos szájjal látlak Téged, amint mérhetetlen ragyogásoddal az egész világmindenséget perzseled.

(20.) Te egyedül áthatod a menny és a Föld közti teret és az összes irányt. Univerzális forma, látván megdöbbentõ és hátborzongató alakodat, a három világ összes lakóját irtózatos félelem járja át.

(21.) A félistenek beléd hatolnak és néhányuk félelemmel telve imákat ajánl Neked összetett kézzel. A nagy szentek és a tökéletessé vált lények válogatott, ékes himnuszokat ajánlanak Neked, így szólván: „Szálljon a világmindenségre minden áldás!”

(22.) A Rudrák, az ¿dityák, a Vasuk, a Sadhyák, a Visvadevák, az Asvini-kumara testvérek, a levegõ félistenei, az õsatyák, a Gandharva, a Yaksa, az Asura és a Siddha fajok félistenei mind-mind elképedve bámulnak Téged.

(23.) Mindenható, látván temérdek arcú, szemû, karú, combú, lábú és hasú, számtalan fogával rémisztõ, hatalmas formádat, félelem jár át minden élõlényt, beleértve engem is.

(24.) Ó Univerzális forma! Látván egekbe nyúló, izzó, számtalan színû formádat, széttárt szájával és vakító szemével, szívemet félelem járja át és nem vagyok képes megõrizni lelki egyensúlyomat.

(25.) A világegyetemet elpusztító tûzhöz hasonlatos, rettenetes fogaidtól rémisztõ arcaid puszta látványától nem vagyok képes megkülönböztetni az irányokat, és nem lelek békét elmémben. Minden félisten Legfelsõbb Ura, világmindenség menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám!

(26 - 27.) Dhrtarastra fiai, a velük szövetséges királyokkal, Bhisma, Drona és Karna, valamint a mi táborunk legfõbb harcosai, elõrerohanva mind-mind belépnek rettentõ fogaidtól félelmetes szájaidba. Látom, amint néhányuk ott fekszik szétroppantott fejjel fogaid közé szorulva.

(28.) Mint óceánba rohanó temérdek folyam, úgy ömlenek e hõsök mindent elpusztító, lángoló szájaidba.

(29.) Mint a halálukat jelentõ lobogó tûzbe ellenállhatatlanul belerepülõ éjjeli lepkék, úgy törnek õrültként biztos haláluk felé ezek az emberek is, belépve szájaidba.

(30.) Ó Mindenható Személy, készen összes áldozatod lenyelésére, mohón felfalsz mindent lángoló szájaiddal. Az egész világmindenséget felperzseli mindent átható, vakító ragyogásod.

(31.) Ó félelmetes küllemû, kérlek, áruld el nekem, ki vagy Te? Urak Ura, hódolatomat ajánlom Neked, s esedezem, légy kegyes hozzám! Szeretnélek jobban megismerni Téged, az Eredeti Személyt, hiszen képtelen vagyok megérteni tetteid rejtett célját.

(32.) A Legfelsõbb Úr szólt: Idõ vagyok, a mindenkit elpusztító hatalmas erõ, küldetésem pedig, hogy megsemmisítsem mindazokak, akik e világban laknak. Ezért az ellenséges tábor összes harcosa el fog pusztulni, még akkor is, ha te nem ölöd meg õket.

(33.) Csatára föl hát, arasd le a babérokat, gyõzd le ellenségeidet és élvezd virágzó királyságod! Ezeket a harcosokat valójában már réges-rég megöltem, ó Savyasacin, te csupán válj eszközzé, majd fogadd el a dicsõséget!

(34.) Öld meg (újra) Dronacaryát, Bhismát, Jayadrathát, Karnát és a többi harcost, akiket Én már egytõl-egyig elpusztítottam! Ne tétovázz tovább, harcolj, s minden kétséget kizáróan gyõzedelmeskedni fogsz ellenségeiden!

(35.) Sanjaya szólt: Hallván Kesava szavait, a remegõ testû Arjuna összekulcsolt kézzel hódolatát ajánlotta Neki, majd félelemmel teli szívvel újra leborult az Úr elé, és akadozó szavakkal beszélni kezdett.

(36.) Arjuna így szólt: Ó Hrsikesa, dicsõségedet énekelve az egész világmindenség mérhetetlen, önfeledt örömmámorba merül, és elnyeri az Irántad érzett szeretetet. A démonok félelmükben minden irányba menekülnek, a tökéletessé vált élõlények pedig tiszteletteljes hódolatukat ajánlják Neked. Minden kétséget kizáróan ez a dolgok valódi rendje.

(37.) Ó hatalmas személyiség, végtelen, istenek Istene, világegyetem hajléka! Valójában miért ne ajánlja mindenki hódolatát Neked, aki még Brahma számára is imádandó? Te felette állsz személytelen aspektusodnak, a Brahmannak, amely az egyetemes oka mindennek az anyagi világban.

(38.) Te vagy a félistenek örök eredete, és a világmindenség egyedüli menedéke. Egyedül Te vagy az ismerõ és a megismerhetõ, valamint a lelki világ megtestesülése. Végtelen alakú, Te hatod át az egész világegyetemet.

(39.) Te vagy a levegõ, a halál, a tûz, az óceán és a Hold uralkodó félistene. Te vagy Brahma, az összes élõlény õsatyja, és Te vagy Brahma atyja is. Hódolatom ajánlom Neked újra és újra, ezerszer és ezerszer.

(40.) Ó mindenség megtestesítõje, hódolatom ajánlom Neked elölrõl, hátulról és minden irányból. Határtalan Mindenható, Te vagy minden, mert végtelen energiáddal áthatod az egész világmindenséget.

(41 - 42.) Káprázatom vagy gyengéd érzelmeim miatt meggondolatlanul így szólítottalak: „Krsna, Yadava, barátom!”, nem ismervén dicsõségedet és hatalmas univerzális formádat. Tévedhetetlen, tréfálkozva tiszteletlen voltam Veled miközben játszottunk, pihentünk, ültünk, ettünk vagy bármi mást csináltunk, akár magunk között voltunk, akár másokkal együtt. Ezért esedezve kérlek, ó felfoghatatlan hatalmú, bocsáss meg nekem e sértésekért!

(43.) Páratlan Mindenható, Te vagy az atyja a mozgó és mozdulatlan élõlények egész világának, az imádat tárgya és a tanító. Ugyanakkor felette állsz mindezeknek, ezért senki sem lehet Veled egyenlõ a három világban, nemhogy magasabb rendû.

(44.) Ó Uram, kegyedért imádkozva eldõlt botként ajánlom hódolatom elõtted, hiszen Te vagy imádandó mesterem. Kérlek, légy kegyes hozzám, és mint apa gyermekének, barát barátjának vagy szeretõ kedvesének, bocsáss meg az Ellened elkövetett sértéseim miatt.

(45.) Uram, bár a korábban még sohasem látott univerzális formád látványa boldogsággal töltött el, most elmém mégis zaklatottá vált a félelemtõl. Ezért, ó istenek Istene, kérlek, fedd fel elõttem négykarú formádat! Jagannivasa, légy kegyes hozzám!

(46.) Szeretnélek olyannak látni, mint korábban: koronával fejeden, kezedben buzogánnyal és koronggal. Ezerkarú Úr, univerzális forma, kérlek, kegyesen jelenj meg e négykarú alakodban!

(47.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Arjuna, elégedett lévén veled, isteni energiám által ma felfedtem neked ezt a ragyogó, mindent átható, határtalan és õsi formámat, melyet még soha, senki nem láthatott korábban.

(48.) Ó Arjuna, Kaurava vitézek legjobbja, ebben a világban rajtad kívül még senki sem láthatta univerzális formámat, amelyet nem lehet megpillantani védikus áldozatok bemutatása, adományozás, tanulás, szertartások végzése vagy szigorú vezeklés révén.

(49.) Távozzék el tõled minden félelem és zavarodottság, amely rettenetes univerzális formám látványából született. Békés, nyugodt szívvel lásd hát meg újra a maga teljességében négykarú formámat!

(50.) Sanjaya szólt: Így szólván Arjunához, Sri Krsna felfedte négykarú formáját, (hogy eleget tegyen Arjuna kérésének). Ezek után az Úr újra feltárta édes személyiségét, és megjelent a legkegyesebb Úrként, Krsnaként, (elbûvölõ emberi vonásokkal, sárga ruhát viselve, egyedülálló isteni szépségének jegyeivel) megnyugtatva ezzel a rettegõ Arjunát.

(51.) Arjuna szólt: Ó Janardana, látván emberhez hasonló elbûvölõ formád, szívem elégedetté vált, félelmem szertefoszlott és bensõ békém visszatért.

(52.) A Legfelsõbb Úr szólt: Ó Arjuna, nagyon-nagyon ritkán adatik meg a lehetõség, hogy valaki így lásson Engem, mint most te. Még a félistenek is állandóan keresik az alkalmat, hogy egy pillantást vethessenek emberihez hasonlatos, örökkévaló, tudatos és gyönyörûséges formámra.

(53.) Sem a Vedák tanulmányozásával, sem vezeklés, adományozás vagy áldozatok bemutatása révén nem képes senki megpillantani Engem, mint az örök, emberihez hasonlatos formájú Legfelsõbb Abszolút Igazságot (Parabrahmant), amelyet most magad elõtt látsz.

(54.) Ó Arjuna, ellenség legyõzõje, jelen formámban gyakorlatilag lehetetlen megpillantani Engem minden elõbb felsorolt módszerrel, de kizárólagos odaadásuk révén tiszta híveim képesek Engem ténylegesen megismerni, meglátni és belépni isteni kedvteléseimbe.

(55.) Ó Arjuna, aki egyedül szolgálatom végett teljesíti kötelességét, Engem fogad el legvégsõ menedékének, belekezd az odaadás gyakorlatába, nem kötõdve a világi síkhoz és minden élõlénnyel szemben mentes a gyûlölettõl, az biztosan elér Engem.