Bhagavad-Gita: A Bhagavad-gita dicsõsége

1. vers

Aki fegyelmezett elmével, s nagy odaadással recitálja eme szentírást, a Bhagavad-gitat, minden erény adományozóját, az eléri az Úr Visnu állandó lakhelyét, Vaikunthát, amely mindig mentes a félelembõl és bánatból fakadó evilági tulajdonságoktól.

2. vers

Aki önfegyelmezett, s komolyan tanulmányozza e szent mûvet, annak mind elõzõ, mind jelenlegi életében elkövetett bûnei hamuvá égve tûnnek el.

3. vers

Az ember, hogy testét tisztán tartsa minden nap vízben fürdeti azt. Viszont, aki csak egyszer is megmártózik a Bhagavad-gita habjaiban, az megtisztul az anyagi létezés gyötrelmeket szülõ minden mocskától, azaz, ha csak egyszer is odaadással olvassuk végig a Gitat, minden evilági fertõnk megsemmisül.

4. vers

Mindig nagyon szépen, s odaadással eltelve kell énekelni eme Szózatot, az Isteni Éneket, amely személyesen a Legfelsõbb Úr, Sri Krsna szent lótuszajkairól áradt ki. Adhat-e hát ennél nagyobb áldást bármilyen más szentírás tanulmányozása?

5. vers

Aki az Úr Visnu ajkairól életre kelõ Mahabharata legbensõbb lényegét képezõ Gita Gangeszvizét issza, annak sohasem kell újjászületnie ebben az anyagi világban. Ily módon, a Gita odaadó recitálása révén a születés és halál körforgása örökre befejezõdik.

6. vers

Mindegyik Upanisad egy tehénhez hasonlatos, Sri Krsna, Nanda fia pedig a tehenek fejõje. Arjuna a borjú, a Gita csodálatos nektárja a tej, s az istenes értelemmel megáldott, szerencsés hívõk pedig a tej élvezõi és lelkes kortyolói.

7. vers

Nincs szükség csak egyetlen szentírásra: a Sri Krsna által elénekelt isteni Gitara; csak egyetlen Úr méltó az imádatra: Sri Krsna; ne vibráljunk más mantrát csak szent neveit; s ne legyen más kötelesség csak az ò odaadó szolgálata!