Bhaktaélet Soquel-ben 2. rész

Hogyan éltük meg a vaisnavizmus három legfontosabb alappillérét?

Hari-katha: Krsnáról szóló, vele kapcsolatos beszéd

Csütörtökönként Sarvabhanava Prabhu, családos férfi, a Veteránok Házában végezte szolgálatát, már 2004 óta prédikál az érdeklődőknek. Meglepő volt tapasztalnom, hogy nincs belépő, holott egy hónapra 300 dollárt kértek terembérleti díjként. De egy idő után megértettem, hogy igazuk van. Chaitanya Mahaprabhu üzenetét ingyen adják tovább az arra szomjazóknak, mint ahogy Ő is csinálta mikor 500 évvel ezelőtt jelen volt Indiában. A programon a Mahamantra éneklése nyitotta és zárta körbe az előadását, igyekezvén lelkesedést, reményt adni, megvilágítani az anyagi és lelki világ tulajdonságait, a lélek útját, feladatát. A végén a templomból hozott praszádamot szolgáltuk fel mindenki megelégedettségére. Nem ragaszkodott prédikációja eredményéhez, hogy ki jön másnap a templomba, vagy vesz egy könyvet, s kérdez még a program végén, de mindent megtett hogy átadja, mit kapott Srila Govinda Maharaj-tól, Srila Guru Maharaj-tól és a vaisnaváktól. Látszik rajta, tudja, hogy végül minden Bhagavan Sri Krsna kezében van, az ő akaratától függ. Ez így csodálatossá tette e heti eseményt.
(Képgaléria itt található...)

Hari-kirtan: Krsna szent neveinek együttes éneklése

Péntekenként Kamal Krsna Prabhu vezetésével Santa Cruz központjában, jobbára a Pacific Avenue-n sétálva énekeltük a Hare Krsna Mahamantrát. Ha jó idő volt először leültünk pokrócokra, énekeltünk, míg ő a felállított hordozható prédikációs asztalnál osztotta meg a lelki élet rejtelmeit a járókelőkkel.

Nem voltunk sokan, olykor hárman-négyen, néha többen. Nyugaton, a kizárólag anyagi életben úszkáló lelkek közt énekelni a Harinam-ot, elképesztő. Mintha egy másik világban lennél, egy buborékban, amelyben a boldogság az idővel csak növekszik. Látni a másik szemében, ahogy énekli a mantrát, hogy nemcsak fontos neki, nemcsak végzi, mert ez a kötelességünk, hanem szereti, sőt imádja csinálni, s boldog, egyszerűen boldog közben, sőt ezt próbálja megosztani lélektársaival, a vaisnavákkal és a leendő vaisnavákkal egyszerre, hátborzongató érzés.

Halloween éjén este 6-kor kezdtük fergeteges Sankirtanunk a sok őrült jelmezbe öltözött tömeg közt az utcán, s hat és fél órával később hagytuk abba, éjfél után, mert már fizikailag nem bírták tagjaink, s hangszálunk kifáradt. Az volt az egyik legjobb alkalom. Még egy szemeteskuka méretű óriásdobot cipeli férfi is csatlakozott hozzánk, a mrdangának adva kis háttértámogatást, ami elkelt a hangzavarban. Bárcsak lett volna legalább három mrdangánk.

Tavasszal bevezettük a gongot is a sankirtanba. Ez már szinte azt az érzést keltette, hogy Indiában vagyunk az utcán parikrámon, vagy a templomban.

S hogy a nagyvárosok se maradjanak ki a Harinam-ból, a szombati San Jose program előtt egy másfél órás sankirtanra mentünk a közeli könyvtárhoz, s onnan sétálva egy nagy körrel vissza a templomhoz. Többször megtörtént, hogy érdeklődők eljöttek a templomi programra utána.
(Képgalériák Santa Cruzból: június, május, és San Jose-ból április)

Krsna-prasad: Krsnának felajánlott étel, amit utána felszolgálva megtisztelünk (elfogyasztjuk)

Mindkét tanévi félév első heteiben a helyi Cabrillo főiskolán egy héten templomi praszádamot osztottunk a diákok végtelen örömére. A templomban Rajani, Vrnda, Divyasakti Didi-k, Kamal Krsna, Vidura Prabhu-k főzték többnyire az ételeket erre az alkalomra. Mahadevi Didi, mint a főiskola tanulója, megszervezte ezt a lehetőséget számunkra. A délben felállított asztaloknál pillanatok alatt elfogyott az étel.

A főzés fontos eleme a vaisnava életnek, főzni Krsnának, főzni a vaisnaváknak. Ezért a konyhában mindig lelkes bhaktákkal lehetett társulni, mégha csak krumplit vagy répát aprítani álltam is be. Finomat főznek, nagyon finomat. Különösképp az ünnepi 25-30 féle fogás minden képzeletet felülmúl.
(Képgalériák: 2008. szeptember, 2009. április )

Bhaktaélet Soquel-ben

2009 augusztusában érkeztem a soqueli asramba, Kaliforniába, pont Janmastami, Krsna megjelenési napjának ünnepe előtt. Hamar kiderült, milyen egy ünnep egy nyugati templomnál. Eukaliptusz leveleket gyűjtöttünk, a belőlük készített füzérekkel, s más dekorációkkal díszítettük a templomszobát. Bhakták csoportja órákon keresztül folyamatosan készítették az ételeket a konyhában. Sripad Janardan Maharaj adott leckét az esti árati után, majd kirtan és a praszádam megtisztelése következett.
(A képgaléria Janmastamiról itt látható...)

A legmegkapóbb élményem, hogy az elkötelezett bhakták szemében és viselkedésében érezhető a kapcsolat Srila Gurudévvel, akiknek tényleg szívügye a templom, a vaisnavák szolgálata. Mindezt sajátos humor fűszerezi minden nap az események sűrűjében.

Most jöjjön egy idézet, egy barátomtól kaptam:

„
harer nama harer nama
harer namaiva kevalam
kalau nasty eva nasty eva
nasty eva gatir anyatha

Kalau azt jelenti "ebben a korban". Nasty eva, nasty eva, nasty eva – háromszor nasty eva. Eva jelentése "biztosan," és nasti jelentése "nem". "Biztosan nem, biztosan nem, biztosan nem" Mi ez a "biztosan nem" ? Senki sem érheti el az önmegvalósítást a karma (gyümölcsöző cselekedetek) útján. Ez az első „biztosan nem”. Senki sem érheti el az önmegvalósítást a jnana (tudás) útján. Ez a második „biztosan nem”. Senki sem érheti el az önmegvalósítást a yoga (misztikus képességek) útján. Ez a harmadik „biztosan nem”
Kalau. Kalau jelentése "ebben a korban." Kalau nasty eva nasty eva nasty eva gatir anyatha. Ebben a korban biztosan senki sem képes sikert elérni e három módszer egyikével sem.
Akkor mi az ajánlott folyamat? Harer nama harer nama harer namaiva kevalam. Egyszerűen énekeld a Hare Krsna mantrát. Kevalam jelentése "egyedüli, egyetlen" Egyszerűen énekeld a Hare Krsna mantrát. Ez a legkönnyebb és legfenségesebb folyamat. Ez ajánlott, megvalósítható és hivatalosan jóváhagyott. Vedd hát. Fogadd el az élet bármely körülményei között. Énekeld. Nincs kiadás, nincs veszteség. Nem egy titkot éneklünk. Nem. Ez nyitott. Éneklésével szíved megtisztul.

Ebben az anyagi világban senki sem akar szenvedni, de megjelenik az életünkben. Váratlanul, mint ahogy az erdőtűz is anélkül keletkezik, hogy bárki meggyújtana egy gyufát, megjelenik. Senki sem akar háborút, de a háborúkat megvívják. Senki sem akar éhezni, de az éhínség eljön. Senki sem akar járványt az életébe, de eljön. Senki sem akar harcolni, de kell. Senki sem akar viszályt, félreértést az életébe, de ott van. Miért? Ez olyan, mint a lobogó tűz az erdőben, s azt nem lehet tűzoltó eszközökkel eloltani. Ez a problémák lobogó tüze nem oldható meg az úgynevezett haladó tudományos tudásunkkal. Nem. Lehetetlen. Mint ahogy senki sem képes megállítani az erdőtüzet tűzoltó autók odaküldésével, vagy vízszállítással, életünk problémái sem oldhatók meg semmilyen anyagi folyamattal.”


Miért volt különleges együtt élni a kaliforniai bhaktákkal?
Hogy a fenntebb említett folyamatot komolyan vették, s igyekeztek minden nap ebben élni, egymást erősíteni, bátorítain, lelkesíteni, ha kell humorral.

(folyt.köv.)

Kalkuttában és Navadwipban töltöttem pár hónapot, 1.rész

Már rég volt, és abban az időben nem írtam naplót. Azért megpróbálom felidézni emlékeimet 2007 monszunos nyaráról. Az utazásom Kalkuttában kezdődött, ott töltöttem egy bő hónapot Gurudévvel és a bhaktákkal. A RathaYatra előtt nem sokkal érkeztem Indiába, de akkoriban engem nem nagyon érdekelt Dzsagganáth Puri. Az előtte lévő évben ugyanis már éltem ott fél évet. Gurudév mellett akartam maradni, amíg el nem indul a körútjára a világba, hogy meglátogassa a Srí Chaitanya Saraswat Math különféle templomait és lakóit.
Az itt töltött hónap szolgálatban telt, amely megnyugtatta az akkoriban zaklatott lelkemet. Rendkívül szerencsés voltam. Ahogy megérkeztem, kaptam, egy nem mindennapi szolgálatot (sévát). Nanda Priya akkorra már fél éve mosta Gurudév ruháit. Sajnos a csuklója bedagadt, és már régóta fájt szegénynek, így hát át kellett adni valakinek a szolgálatot. Pont ott voltam, mikor ezt kérte, így gyorsan felajánlottam, hogy én szívesen megcsinálom. Egy évvel ezelőtt Kalkuttában már vasaltam Gurudév ruháit. Megkaptam mindkét szolgálatot, a vasalást, mosást, és Gurudév verandájának takarítását is. Azt hittem ez általános, de a többiek csak csodálkoztak, hogy kaptam ilyen szolgálatot. Bár igyekeztem ellátni a feladatom, mégis Gurudév visszaküldte három nap múlva az összes ruhát, hogy öblítsem ki rendesen. Így aztán egész nap csak öblögettem, és két napig vasaltam. Később nagyon elégedettek voltak velem, mert amíg ott voltam, a mosást, vasalást én feladatom volt. Nagyon boldog voltam, az ott eltöltött időben.
Reggelente az Arati után, Gurudévhez mentünk darshanra. Néha mesélt, néha csak csendben jelen voltunk, ha nem érezte jól magát. Mindig szívesen látott minket.