Bhagavad-Gita: Tizennegyedik Fejezet: Az anyagi természet kötõerõinek háromrétû felosztása

(1.) A Legfelsõbb Úr szólt: Most újra elmagyarázom neked a legfõbb bölcsességet, melyet megismervén minden szent elérte a testi síkon túli, legfõbb tökéletességet.

(2.) Oltalmat e tudásban lelve, a lélek eléri az Enyémhez hasonlatos, eredeti természetét. Így már nem születik meg többé az anyagi világegyetem újabb megteremtésekor, és nem szenvedi el a halál fájdalmait annak megsemmisülése idején.

(3.) Ó Bharata, a pradhanaként ismert anyagi természet az anyaméh, amelybe (a határenergiámból megszületõ egyéni lélek formájában) Én adom a megtermékenyítõ magot. Onnan születik az összes élõlény, kezdve Brahmaval.

(4.) Kaunteya, az anyatermészetként (prakrti) megszemélyesülõ Brahman az õsanyja az összes faj különféle testeinek, és Én (mint az oksági tudatosság) vagyok a magot adó atya.

(5.) Ó Erõskarú hõs, az anyagi természetbõl megnyilvánuló három evilági minõség, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság az oka a változatlan, testbe zárt lélek boldogságon, szenvedésen és megtévesztettségen alapuló anyagi érzelmeinek.

(6.) Ó Bûntelen, mivel a többi minõséghez képest tiszta, a jóság minõsége beragyogja a dolgokat és békés természetû, de a boldogságoz és a tudáshoz való ragaszkodással meg is köti a lelket.

(7.) Ó Kunti fia, az érzék kielégítõ életbe való belemerülés megnyilvánulásaként ismerd a szenvedély minõségét. A kapzsiság és az elvakultság eredõjeként, feltételekhez köti a lelket a gyümölcsözõ tettekhez való ragaszkodás révén.

(8.) De a sötétségbõl születõ tudatlanság minõségérõl tudd, ó Bharata, hogy ez minden élõlény megtévesztõje. A tudatlanság kötõereje a nemtörõdömséggel, a lustasággal s a túlzott alvással bûvöli el a testetöltött lelket.

(9.) Arjuna, a jóság minõsége a boldogsághoz köti a lelket, a szenvedély minõsége a cselekvéshez, a tudatlanság minõsége pedig, mivel beburkolja az élõlény tudását, a tunyasághoz, a tompasághoz és az alváshoz láncolja õt.

(10.) Ó Bharata, néha a jóság minõsége kerül túlsúlyba, legyõzvén a szenvedély és a tudatlanság minõségét, máskor a szenvedély minõsége gyõzi le a jóságot és a tudatlanságot, s van, hogy a tudatlanság minõsége uralkodik a szenvedély és a jóság felett. Ily módon minden kötõerõ, egy soha véget nem érõ csatában igyekszik legyõzni a többit az elsõbbségért.

(11.) Amikor az érzéktárgyak valódi természetének felismerése beragyogja a test összes érzékszervét, akkor biztosan tudhatod, a jóság minõsége kifejlõdött, hiszen az mindig a boldogság jól felismerhetõ tüneteit hozza magával.

(12.) Ó Bharata dinasztia legnemesebbje, amikor a szenvedély kötõereje kifejlõdik, megszületik a kapzsiság, a cselekvési kényszer, a becsvágyó törekvés, valamint a szûnni nem akaró érzéki vágy és készetetés.

(13.) Ó Kurunandana, a tudatlanság minõségének hatására a döntésképtelenség, a tétlenség, a nemtörõdömség és az öncsalás tünetei nyilvánulnak meg.

(14.) Ha a testetöltött lélek, döntõen a jóság minõségének hatása alatt adja meg magát a halál állkapcsainak, akkor Hiranyagarbha, vagy más félistenek tiszta bolygóját éri el.

(15.) Amikor valaki a szenvedély minõségében adja át magát a halálnak, akkor a gyümölcsözõ tettekhez vonzódó, karmi emberi társadalomban születik meg. Ha valaki pedig a tudatlanság minõségében hal meg, akkor az állatok között, vagy más alacsony öntudatú fajban születik meg.

(16.) A tanult bölcsek kinyilatkoztatták, hogy a jóság minõségébe tartozó cselekvés a béke és a boldogság áldását adja, míg a szenvedélyes munka szenvedést, a tudatlan pedig sötétséget és pusztulást okoz.

(17.) A jóság minõségébõl tudás fakad, a szenvedély minõségébõl mohóság, a tudatlanság minõségébõl pedig elmezavar, megtévesztettség és ostobaság.

(18.) A jóság minõségében lévõk felemelkednek (Satyalokáig), a szenvedély minõségében lévõk a középsõ szinten (az emberi társadalomban) maradnak, a tudatlanság minõségében lévõ, förtelmes természetû emberek pedig (a pokoli szenvedéssel teli) alacsonyabb bolygókra hullanak alá.

(19.) Amikor az élõlény felfogja, hogy az anyagi természet három minõségén kívül nincs más oka tetteinek a feltételekhez kötött világban, és képes megismerni a három minõség Urát, aki felettük áll, akkor eléri az Irántam érzett bensõ, isteni ihletettségû szeretetet11.

(20.) Amikor a lélek felülemelkedik a testet létrehozó anyagi természet három minõségén, és teljességgel megszabadul a születéstõl, az öregkortól, a szenvedéstõl és a haláltól, akkor megízleli az anyagi minõségek felett álló istenszeretet ambróziáját.

(21.) Arjuna kérdezett: Uram, (1) milyen jelekrõl ismerhetõ fel az, aki felülemelkedett az anyagi természet három minõségén? (2) Hogyan viselkedik, és (3) hogyan haladja meg ezeket a minõségeket?

(22 - 25.) A Legfelsõbb Úr válaszolt: Ó Pandava, (1) aki nem gyûlöli sem a (jóság minõségének eredményeképpen megjelenõ) ragyogást, sem a (szenvedély minõségébõl születõ) élénkséget és izgatottságot, sem a (tudatlanság minõségébõl születõ) tompultságot, és nem is sóvárog utánuk; (2) aki (a boldogságon és boldogtalanságon alapuló) anyagi minõségekkel szemben közömbösen és háborítatlanul, pontosan emlékezve: „Az anyagi minõségek foglalkoznak csupán saját tárgyaikkal.” teljesen kiegyensúlyozott marad, ugyanúgy viszonyul örömhöz, bánathoz, állandóan önvizsgálatot tart, egyenlõnek látja a földgöröngyöt, a követ és az aranyrögöt, kiegyensúlyozott a kívánt és a nem kívánt dolgok közt egyaránt, józan, valamint higgadt marad sértések és dicséretek, becsület és becstelenség között egyaránt, egyenlõnek látja a barátot és az ellenséget, teljes mértékben tartózkodik a lemondástól és a kihasználástól egyaránt, azt az anyagi természet három minõségén felülemelkedett személyként ismerik.

(26.) (3) Aki a (kihasználáson és lemondáson alapuló hamis törekvésektõl mentes) tiszta odaadás ösvénye által, (Syamasundara formámban) kizárólag Nekem végez szolgálatot, az teljességgel felülemelkedik az anyagi természet három minõségén, és ily módon alkalmassá válik bensõ isteni önazonosságának megismerésére.

(27.) Egyedül Én vagyok az eredeti oszlopa az osztatlan isteni életerõnek (Brahmannak), a kifogyhatatlan nektárnak, az idõtlen kedvteléseknek és a mélységes istenszeretet ambróziás édességének.