Hari-katha: Krsnáról szóló, vele kapcsolatos beszéd
Csütörtökönként Sarvabhanava Prabhu, családos férfi, a Veteránok Házában végezte szolgálatát, már 2004 óta prédikál az érdeklődőknek. Meglepő volt tapasztalnom, hogy nincs belépő, holott egy hónapra 300 dollárt kértek terembérleti díjként. De egy idő után megértettem, hogy igazuk van. Chaitanya Mahaprabhu üzenetét ingyen adják tovább az arra szomjazóknak, mint ahogy Ő is csinálta mikor 500 évvel ezelőtt jelen volt Indiában. A programon a Mahamantra éneklése nyitotta és zárta körbe az előadását, igyekezvén lelkesedést, reményt adni, megvilágítani az anyagi és lelki világ tulajdonságait, a lélek útját, feladatát. A végén a templomból hozott praszádamot szolgáltuk fel mindenki megelégedettségére. Nem ragaszkodott prédikációja eredményéhez, hogy ki jön másnap a templomba, vagy vesz egy könyvet, s kérdez még a program végén, de mindent megtett hogy átadja, mit kapott Srila Govinda Maharaj-tól, Srila Guru Maharaj-tól és a vaisnaváktól. Látszik rajta, tudja, hogy végül minden Bhagavan Sri Krsna kezében van, az ő akaratától függ. Ez így csodálatossá tette e heti eseményt.(Képgaléria itt található...)
Hari-kirtan: Krsna szent neveinek együttes éneklése
Péntekenként Kamal Krsna Prabhu vezetésével Santa Cruz központjában, jobbára a Pacific Avenue-n sétálva énekeltük a Hare Krsna Mahamantrát. Ha jó idő volt először leültünk pokrócokra, énekeltünk, míg ő a felállított hordozható prédikációs asztalnál osztotta meg a lelki élet rejtelmeit a járókelőkkel.Nem voltunk sokan, olykor hárman-négyen, néha többen. Nyugaton, a kizárólag anyagi életben úszkáló lelkek közt énekelni a Harinam-ot, elképesztő. Mintha egy másik világban lennél, egy buborékban, amelyben a boldogság az idővel csak növekszik. Látni a másik szemében, ahogy énekli a mantrát, hogy nemcsak fontos neki, nemcsak végzi, mert ez a kötelességünk, hanem szereti, sőt imádja csinálni, s boldog, egyszerűen boldog közben, sőt ezt próbálja megosztani lélektársaival, a vaisnavákkal és a leendő vaisnavákkal egyszerre, hátborzongató érzés.
Halloween éjén este 6-kor kezdtük fergeteges Sankirtanunk a sok őrült jelmezbe öltözött tömeg közt az utcán, s hat és fél órával később hagytuk abba, éjfél után, mert már fizikailag nem bírták tagjaink, s hangszálunk kifáradt. Az volt az egyik legjobb alkalom. Még egy szemeteskuka méretű óriásdobot cipeli férfi is csatlakozott hozzánk, a mrdangának adva kis háttértámogatást, ami elkelt a hangzavarban. Bárcsak lett volna legalább három mrdangánk.
Tavasszal bevezettük a gongot is a sankirtanba. Ez már szinte azt az érzést keltette, hogy Indiában vagyunk az utcán parikrámon, vagy a templomban.S hogy a nagyvárosok se maradjanak ki a Harinam-ból, a szombati San Jose program előtt egy másfél órás sankirtanra mentünk a közeli könyvtárhoz, s onnan sétálva egy nagy körrel vissza a templomhoz. Többször megtörtént, hogy érdeklődők eljöttek a templomi programra utána.
(Képgalériák Santa Cruzból: június, május, és San Jose-ból április)
Krsna-prasad: Krsnának felajánlott étel, amit utána felszolgálva megtisztelünk (elfogyasztjuk)
Mindkét tanévi félév első heteiben a helyi Cabrillo főiskolán egy héten templomi praszádamot osztottunk a diákok végtelen örömére. A templomban Rajani, Vrnda, Divyasakti Didi-k, Kamal Krsna, Vidura Prabhu-k főzték többnyire az ételeket erre az alkalomra. Mahadevi Didi, mint a főiskola tanulója, megszervezte ezt a lehetőséget számunkra. A délben felállított asztaloknál pillanatok alatt elfogyott az étel.A főzés fontos eleme a vaisnava életnek, főzni Krsnának, főzni a vaisnaváknak. Ezért a konyhában mindig lelkes bhaktákkal lehetett társulni, mégha csak krumplit vagy répát aprítani álltam is be. Finomat főznek, nagyon finomat. Különösképp az ünnepi 25-30 féle fogás minden képzeletet felülmúl.
(Képgalériák: 2008. szeptember, 2009. április )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése