Bhagavad-Gita: Negyedik fejezet: Az isteni tudás ösvénye

(1.) A Legfelsõbb Úr így szólt: Ezt megelõzõen átadtam Suryának a tudás e soha nem változó ösvényét, melyet önzetlen tettek révén lehet elérni. Surya, a Nap uralkodó istensége átadta fiának, Vaivasvata Manunak, pontosan úgy, ahogyan Tõlem hallotta. Ezt követõen Manu ugyanerre a tudásra tanította fiát, Iksvakut.

(2.) Ellenség legyõzõje, a tudás eme ösvényét ily módon, az isteni láncolaton keresztül értették meg a szent királyok, mint Nimi, Janaka és mások. Hosszú idõ elmúltával mára e tanítás szinte teljesen elveszett.

(3.) Most átadom neked ezt az örök tanítást, s mivel hívem és barátom vagy, e legmagasabb rendû rejtett ösvény titka Általam ma feltárul elõtted.

(4.) Arjuna így szólt: Vivasvan, a Napisten az õsi idõkben született, míg Te csak mostanában. Így hát hogyan értsem azt, hogy ezt megelõzõen oktattad õt e tudásról?

(5.) A Legfelsõbb Úr így szólt: Arjuna, ellenség fenyítõje, te is és Én is temérdek születésen mentünk már keresztül korábban. Én, mint a Legfelsõbb Irányító, képes vagyok emlékezni mindazon születésekre, míg te, a véges tudatú élõlény nem.

(6.) Noha örök formám felette áll születésnek, halálnak, és Én vagyok minden élõlény irányítója, Saját édes akaratomból megjelenek a világban eredeti alakomban, kiterjesztvén belsõ energiámat, a yoga-mayat.

(7.) Ó Bharata, bármikor és bárhol induljon hanyatlásnak a vallás, és legyen emelkedõben a vallástalanság, Én személyesen jelenek meg, mintha emberhez hasonlatosan megszülettem volna e világban.

(8.) Szent híveim felszabadítása, a bûnös gonosztevõk legyõzése és az igazi vallás3 erõs megszilárdítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.

(9.) Arjuna, aki megérti anyagon túli születésemet valamint édes akaratom által mozgatott tetteimet, az nem születik meg újra, hanem jelen testét feladva elér Engem. Kinyilvánított isteni formámban megjelenõ lelki gyönyöröm (hladini-sakti) szolgálatába állva, az ilyen lélek eléri az Én örök odaadó szolgálatomat.

(10.) Az evilági ragaszkodástól, félelemtõl és haragtól mentesen, sokan oltalomra leltek már Énnálam szívükkel teljesen a Rólam való hallásba merülve, isteni dicsõségemet zengve és Rám emlékezve. A Rólam szóló tudás és az Értem végzett lemondások által teljesen megtisztulva elérték az Irántam érzett szeretetet.

(11.) Ki milyen mértékben lel oltalomra Bennem, átadva magát Nekem, olyan mértékben viszonzom szeretetét. Minden bölcselet és tantétel legvégsõ céljaként, Én vagyok a mindenki számára elérendõ. Kétségtelenül, ó Partha, az összes ember, minden tekintetben az Én különféle ösvényeimet követi.

(12.) Az anyagi élet könnyû sikerére vágyó világi emberek Indrát és a többi félistent imádják. Az ilyen imádat hamar gyümölcsöt terem e világban végrehajtójának, olyat mint pl. a mennyei bolygók elérése.

(13.) Egyedül Én teremtettem az emberi társadalomban a varna négyrétû felosztását, az anyagi minõségek és a hozzájuk tartozó kötelességek szerint. Rajtam kívül nincs más teremtõ a világban, ugyanakkor, bár Én vagyok az emberi társadalom természetes osztályainak (varna-dharma) teremtõje, mégis úgy ismerj Engem, mint aki nem cselekvõ, hisz a teremtésen kívülálló vagyok, transzcendentális az anyagi természet minõségeihez képest és mindig változatlan.

(14.) Engem sohasem köt a karma törvénye, melyet Én teremtettem az élõlények vágyainak beteljesítése végett, és soha nem vágyom a tettek eredményére sem. (Mivel Én vagyok a hatféle fenségben bõvelkedõ Legfelsõbb Úr, az evilági tettek értéktelen eredményei teljes mértékben jelentéktelenek Számomra.4) Aki felfogja az anyagba zárt élõlények tetteitõl való egyedülálló függetlenségemet, és aki ily módon felfogja soha nem változó létemet, azt sohasem köti semmilyen tett, és a tiszta odaadó szolgálat gyakorlata révén minden kétséget kizáróan eljut Hozzám.

(15.) Ismervén eme elvet, az elõzõ korok felszabadulásra törekvõi lemondtak a gyümölcsözõ tettekrõl, és szûklátókörû haszonlesés nélkül minden tettüket Nekem szóló felajánlásként hajtották végre. Fogadd el hát te is az önzetlen cselekvés eme yoga-ösvényét, ahogy azt a nagy szentek tették hajdanán!

(16.) Minden tanult ember zavarba jön a cselekvés és a tétlenség természetének meghatározásakor. Vannak, akik nem képesek felfogni a cselekvést, s vannak, akik a tétlenséget nem értik. Így hát a cselekvésrõl és a tétlenségrõl tanítlak most téged, melyeket megismervén eléred a felszabadulást e veszedelmes világból.

(17.) Meg kell érteni, mi a Vedák által élõírt cselekvés, mik az írások által tiltott cselekedetek és mit jelent a tettekrõl való lemondás. A kötelességek végrehajtását cselekvésnek (karma), a tiltott cselekvést bûnös tetteknek(vikarma), míg a tettek végre nem hajtását, azaz a cselekvéstõl való lemondást pedig tétlenségnek (akarma) nevezik. A valós életben roppant nehéz megvalósítani e három cselekvési mód közti különbséget.

(18.) Aki felismeri, hogy a megtisztult szívû bölcs cselekvését sohasem köti a visszahatások béklyója, és ezért valójában tétlenség; míg a meg nem tisztult szívû lemondott, tettektõl való elzárkózása baljós kötelékek létrehozója, az intelligens yogi, és minden munka tökéletes végrehajtója.

(19.) Akinek minden tette mentes a gyümölcsökre való vágytól, s aki minden elõírt és tiltott tettet eléget a tiszta tudás tûzében, azt a bölcsek valódi tudásúnak mondják.

(20.) Feladva a tettek gyümölcseihez való ragaszkodást, a lélek örök bensõ üdvösségében teljesen elégedetten, az evilági szerzés- és birtoklásvágyból adódó biztonságérzet iránt közömbösen, habár teljességgel tettekbe merül, az ilyen személy egyáltalán nem tesz semmit, hiszen nem kötik tettei gyümölcsei.

(21.) Lemondva minden gyümölcsözõ élvezetrõl és feladva az evilági kihasználásra irányuló minden törekvését; testét, elméjét fejlett értelme által legyõzve, az ilyen személy, még ha teste fenntartásáért tettekbe bonyolódik is, sem bûnös, sem jámbor visszahatást nem zúdít magára.

(22.) Minden önként kínálkozó dologgal elégedetten, mentesen a gyönyörbõl és fájdalomból, ragaszkodásból és irtózatból fakadó kettõsségektõl; az ilyen ember elhárítja az irigységet. Akár sikerben fellelkesült, akár kudarcban levert, egyaránt kiegyensúlyozott, így nem köti semmilyen tett.

(23.) Minden tett teljesen szétoszlik, mihelyst a lemondott, felszabadult és tisztán látó lélek az áldozat szellemében hajtja végre. (Az önzetlen cselekvés ösvényén, a cselekvõ tettei nem vezetnek az apurva következményéhez, amint azt a karma-mimamsaka filozófusok feltételezik.)

(24.) Az áldozat alapelveinek megfelelõen az áldozati kanál, edény s a többi kellék, a különbözõ, tisztított vajjal történõ felajánlások, az áldozati tûz, az áldozatot végrehajtó pap, valamint az áldozat végrehajtásának tette és annak eredménye mind a Brahman, az Abszolút természetébõl van. Aki ilyen felfogásban, egyhegyû figyelemmel állandóan elmerül a lelki cselekvésben, az kétségtelenül eléri az Abszolút örökkévaló síkját.

(25.) A karma-yogik a különbözõ félistenek imádatában áldozatokat mutatnak be. A jnana-yogik, pusztán a pranava mantra, az omkara vibrálásával, az egyéni lelket (mint az áldozati tisztított vajat) ajánlják a Felsõlélekbe (az áldozati tûzbe).

(26.) A szigorú nõtlenségben élõk (a hallás szervével kezdve) az érzékeket ajánlják az elmefegyelmezés áldozati tüzébe. A családosok, a természetüknek megfelelõ kötelességeik (svadharmájuk) végzése révén (a hanggal kezdve) az érzéktárgyakat ajánlják az érzékek tüzébe.

(27.) A monista yogik (élükön a Patanjala iskolával), akik a lélek érzéktárgyaktól visszavont állapotának elérésére törekszenek, minden érzéküket, azok tevékenységeivel valamint mind a tíz alapvetõ életlevegõ-áramlatot, azok tevékenységeivel az öntisztítás, tudás által lángra lobbantott tüzébe ajánlják.

(28.) Néhányan a jótékonykodó adakozás végzésére éreznek késztetést, s ez által mutatnak be áldozatot, mások szigorú vezeklések révén, megint mások a nyolcfokú misztikus yoga alkalmazása révén, míg vannak, akik a védikus írások tanulmányozása és recitálása révén. Saját gyakorlatában mindegyikük igen szorgalmas, és szigorú fogadalmakat tesz.

(29.) Mások a légzésszabályozást gyakorolják. Befogva a jobb orrlyukat, a balon belélegezve, egyesítik a felszálló levegõt a leszállóval; ehhez hasonlóan elzárva a bal orrlyukat, kilélegezve a jobbon, a felszálló levegõt ajánlják a leszállóba; míg végül elzárva mindkét orrlyukat, ellenõrzésük alá vonják, mind a felszálló levegõt, mind a leszállót. Míg néhányan, akik az érzékek szabályozására törekszenek, táplálkozásuk csökkentésével minden érzéket az életlevegõbe ajánlanak.

(30.) Mindezen személyek jól ismerik az áldozat alapelveit, s az áldozat bemutatásával megtisztítva magukat bûneiktõl, élvezik annak nektári eredményeit, míg végül elérik az Abszolút örök síkját.

(31.) Arjuna, Kuruk legigazabbja, aki sohasem mutat be áldozatot, az még az itteni világ halovány gyönyöreit sem érheti el, hogyan válhatna hát számára lehetségessé a magasabb világok elérése?

(32.) Az áldozat mindezen fajtáit a Vedák és a hozzájuk kapcsolódó írások egyaránt megemlítik. Mindannyian szóbeli, elmebeli, valamint testbeli tettekbõl erednek, és ezért eredetük cselekvés. Ha ily módon megérted a cselekvés (karma) menetét, akkor képes leszel kiszabadulni a visszahatások rabbilincsébõl.

(33.) Arjuna, ellenség legyõzõje, a különféle áldozatok közül a tudás elõbb említett áldozata sokkal magasabb rendû a különféle anyagi javak áldozatánál, mivel minden cselekvés a tudásban éri el tetõpontját.

(34.) Ha  a megvilágosodott lelki tanítómester elõtt leborulva hódolatod ajánlod, helyénvaló módon tudakozódsz tõle, és õszintén szolgálod, akkor általa képes leszel e tudást maradéktalanul elnyerni. A nagy lelkek, akik a legkiválóbb szakértõi az írások bölcsességének, valamint közvetlen megvalósítással megáldottak a Legfelsõbb Abszolút Igazságról, átadják majd neked a lelki tudást.

(35.) Ó Pandava, miután a guru révén megkaptad az igazság tudását, sohasem tévedsz meg újra. Képes leszel felfogni, hogy az élet minden faja közös egyéni önazonosságában, a lélekben, a jivatmaban. Viszonylagos evilági osztályozhatóságuk csupán külsõ tulajdonságaiknak köszönhetõ, és okozatként mindannyian Bennem helyezkednek el, míg Én magam a legfelsõbb ok vagyok.

(36.) Még ha a legförtelmesebb bûnös életet élted is, ha felszálltál a transzcendentális tudás hajójára, bizonyosan átkelsz a szenvedések óceánján.

(37.) Ahogy a lángoló tûz hamuvá égeti a fát és mindent, ami benne van, ó Arjuna, ugyanúgy égeti el a tudás tüze is az összes tettet, azok visszahatásaival együtt.

(38.) Az áldozat, a vezeklés és a yoga korábban említett gyakorlatai közül egyik sem oly tiszta, mint a lelki tudás. Aki hosszú idõ után tökéletességet ért el az önzetlen cselekvés ösvényén végzett gyakorlataiban, az természetes módon valósítja meg e tudást szívében.

(39.) Miután a gyümölcsökre nem vágyó önzetlen cselekvésen keresztül lényében megtisztult, a valódi tudás elõáll. Az ilyen tudást csak az érzékeiben szabályozott istenkeresõ érheti el, aki elfogadja az írások végkövetkeztetéseit, és aki fennkölt hittel marad az önzetlen cselekvés ösvényének híve. Az ismétlõdõ születés és halál ördögi körének feltörésével sebesen eléri a mélységes békét.

(40.) Az ostoba, aki híján van az írások ismeretének, s ezért olyan, mint a tudatlan állat; vagy aki az írások ismerete ellenére, a temérdek különbözõ filozófia tébolyának köszönhetõen, a lényegükbe vetett hittõl megfosztott; vagy aki rendelkezik némi hittel, s mégis így gondolkozik: „Vajon sikeres leszek, vagy sem?”; vagy bárki, akinek szívét hatalmába kerítette a kétség, az sohasem érhet el valóságos áldást. Az ilyen kételkedõ lélek nem éri el a boldogságot, sem ebben az életében, sem a következõben, hiszen a bizonytalanság aggodalma legyõzi békéjét.

(41.) Dhananjaya, aki miután az önzetlen cselekvés ösvényének követése révén lemondott minden tettrõl, majd az isteni tudás ösvényének követése által elpusztított minden kétséget, végül megvalósította bensõ isteni természetét, azt minden kétséget kizáróan soha sem képes megérinteni semmilyen tett.

(42.) Ezért, ó Bharata, az isteni tudás kardjával hasítsd szét szíved minden kétségét, melyek csupán tudatlanságodból születtek! Lelj oltalomra az önzetlen kötelesség yogájánál, és harcra föl!